Két lista indul a Magyar Nemzeti Tanács 35 mandátumáért. A Magyar Összefogást Fremond Árpád, a Vajdasági Magyar Újrakezdést Mezei Zoltán vezeti. A PoliTér vitájában az ígéretek mellett az MNT működésének konkrét részletei is terítékre kerültek – ezekben Fremond mutatkozott felkészültebbnek.
A szakmaiság ígéretével érkezett Mezei Zoltán az Újvidéki Rádió listavezetői vitájára. Függetlenebb Magyar Nemzeti Tanácsot, átláthatóbb döntéseket és a közbizalom helyreállítását sürgette. Ezekkel a célokkal nehéz vitatkozni. Csakhogy a változást ígérő politikai szereplőnek éppen akkor kell a legfelkészültebbnek lennie, amikor a működés részleteiről kérdezik. A vitát végül ezen a ponton nyerte meg Fremond Árpád.
A két listavezető a vajdasági magyar közösség legfontosabb kérdéseit járta körül: az elvándorlást, a magyar nyelvű oktatás jövőjét, a kisebbségi sajtó függetlenségét, a hivatalos nyelvhasználatot és a kulturális támogatások elosztását. Szó esett a magyarországi forrásokról, a fiatalok helyben maradásáról és az MNT politikai függetlenségéről is. A vita igazi tétje azonban az volt, hogy az általános célkitűzések mögött mennyi konkrét tudás és felkészültség áll.
Az első beszédes pillanat az elektronikus médiát szabályozó testület, a REM új tagjának jelölésekor érkezett. Mezei a listáján szereplő Fejős Csillát nevezte meg lehetséges jelöltként, akinek több évtizedes újságírói és dokumentumfilmes munkásságát méltatta. Hozzátette azonban: „Nyilván nem tudjuk jelen pillanatban, hogy a listánkról hány személy fog bekerülni”, majd a jelölés feltételeiről úgy fogalmazott: „Nyilván át fogjuk nézni, meg fogjuk nézni.” Fremond erre a szabályok tisztázásával válaszolt: „Nem Nemzeti Tanácsi tagnak kell lenni annak, akit jelölnek erre a pozícióra.” Arra is emlékeztetett, hogy a 24 nemzeti tanács összesen két jelöltet állíthat, akiknek a többi testület támogatását is meg kell szerezniük. A különbség világos volt: egy szakember megnevezése mellett az eljárást is pontosan ismerni kell.
Hasonló helyzet alakult ki a hivatalos nyelvhasználatnál. „Szeretnék bevezetni egy panaszrendszert. Ahol az állampolgár hiányosságot tapasztal a magyar nyelv irányába, ott azt digitális platformok segítségével azonnal tudja jelenteni” – ismertette elképzelését Mezei. Csakhogy az MNT Zsebtükör alkalmazása már biztosít ilyen lehetőséget. „A digitális rendszer működik” – válaszolta a hivatalban lévő elnök, aki a beérkezett bejelentésekről és az ezek nyomán tett intézkedésekről is beszámolt. Egy meglévő rendszer továbbfejlesztése lehetne érdemi vállalás, de újításként bemutatni azt, ami már működik, aligha a felkészültség jele.
A vita egyik legerősebb összecsapása mégis a kulturális támogatásoknál bontakozott ki. Mezei a szabadkai Népkör és a Talentum példáján keresztül próbálta bizonyítani, hogy politikai alapon különbséget tettek a művelődési egyesületek között. Állítása szerint „az elmúlt tíz évben a Népkör a támogatásokból szinte teljesen ki volt rekesztve”, miközben a Talentum jelentős összegekhez jutott. Azt is hangsúlyozta, hogy a Népkör esetében csak „az utóbbi néhány hónapban történt itt egy változás”, példaként említve a csőtörés helyreállításához nyújtott támogatást.
Éppen itt bizonyult különösen fontosnak a részletek ismerete. Fremond már a vita közben pontosította, hogy az MNT nem néhány hónappal korábban, hanem már tavaly segítséget nyújtott a Népkörnek a csőtörés ügyében. Ráadásul az együttműködés nem ezzel kezdődött. Az elnök felidézte, hogy négy évvel ezelőtti hivatalba lépése után egyeztetett az egyesület vezetésével, és azóta is kapcsolatban álltak. „Volt is együttműködés, folyamatosan minden rendezvényen a Népkörnél ott voltunk” – fogalmazott, majd a pályázatokhoz nyújtott segítséget is felsorolta. Azt is leszögezte, hogy a Népkör „nem a magyarországi választások után kapott támogatást”, hanem a korábbi években is együttműködtek vele.
A rádióvitában azonban Mezei egy friss politikai fordulat bizonyítékaként hozott fel olyan segítségnyújtást, amely már az előző évben megtörtént. A Népkör példája így éppen azt a kritikát gyengítette meg, amelyet alátámasztani hivatott: az ügy múltját a kihívó kevésbé meggyőzően mutatta be, mint az intézmény működéséért felelős elnök.
A kulturális források elosztásáról szóló vita ráadásul nem merült ki ebben. „A támogatásokat teljesítményalapúvá kell tenni” – mondta Mezei, a közösségi hasznosság és a látogatottság mérését sürgetve. Fremond ezzel szemben a már működő bizottsági döntéshozatalra és a „szigorú pontrendszerre” hivatkozott. Sőt azt is felajánlotta, hogy választási győzelem esetén „minden egyes bizottságban az újrakezdés listájáról is szeretnénk, ha szakemberek lennének bevonva a munkába”. Ez a gesztus azért volt figyelemre méltó, mert az átláthatóságról szóló vitát a közös ellenőrzés lehetősége felé mozdította el.
A magyarországi támogatások ügye szintén megmutatta az általános állítások és a konkrét válaszok közötti különbséget. „A magyar forrásokat elzárta a jelenlegi magyar kormány” – jelentette ki Mezei. Fremond ezt az MNT tapasztalataival vitatta: „Ami a források elzárását illeti, mi ezt nem tapasztaltuk”, majd hozzátette, hogy augusztus végén és szeptemberben megérkeztek az igényelt programtámogatások. A folyósítások részletei ellenőrizhetők, és éppen ez adta a válasz súlyát.
A vitát nem a nagyobb ígéret, hanem a felkészültebb érvelés döntötte el – Fremond javára.
A teljes adás ITT hallgatható vissza.
