Magyarország és Szerbia több olyan energetikai együttműködésben érdekelt, amely orosz energiahordozókhoz vagy hosszú távú beruházásokhoz kötődik. Emiatt az új szerb vezetés döntései mellett a magyar–orosz kapcsolatok alakulása is befolyásolhatja a közös projektek jövőjét – írja a VG.hu.
A gázszállítás mutatja legjobban, miért fontos a politika. Évente 3,5 milliárd köbméter orosz gáz érkezik Magyarországra Szerbián keresztül, Szerbia pedig 500 millió köbmétert tároltat magyarországi tárolókban. Ha Magyarország 2027-től az uniós korlátozás miatt leáll az orosz gáz vásárlásával, a tranzit és a magyarországi tárolás is kevésbé lesz fontos Szerbiának. Szerbia nem uniós tag, ezért továbbra is importálhat orosz gázt.
Az áramkereskedelem másképp működik: azt főként a piaci szabályok és a vezetékek kapacitása határozza meg. A két ország közötti szállítás bővítése növelhetné a kereskedelmet, de az uniós karbonvám megdrágíthatja a nem uniós országokból érkező áramot.
Az olajipari együttműködés középpontjában a NIS áll. A Mol megvenné az orosz tulajdonrészt, de az ügylet még nem dőlt el. Ehhez kapcsolódik a 157 millió eurós Algyő–Pancsova termékvezeték terve is. Ha Magyarország leáll az orosz olaj importjával, a vezeték gazdasági értelme is csökkenhet.
Szerbia 2040-ig atomerőművet építene; a lehetséges kivitelezők között a Roszatom és a francia EDF is felmerült. A szerb döntés, valamint a Paks II körüli változások a magyar–szerb nukleáris együttműködés irányát is befolyásolhatják.
A kérdés az, hogy az új szerb vezetés és a magyarországi kormányváltás után Budapest és Belgrád képes lesz-e a korábban kialakított energetikai együttműködéseket a politikai változásokon átívelve fenntartani.
