Augusztus 15-én a katolikus egyház Nagyboldogasszony napját, vagyis a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepét tartja. Napjainkban az ünnep Jézus édesanyja mellett tágabb értelemben minden édesanyának, minden nőnek szól, akik a nőiség méltóságát viselik.
A magyar katolikus hagyományban a Nagyboldogasszony elnevezés Mária megdicsőülésére, míg a Kisboldogasszony Mária születésének ünnepére utal.
Az ősegyház hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át az enyészetnek Mária testét, hanem feltámasztotta és magához emelte azt a mennyei dicsőségbe. Mária halálának, illetve mennybevitelének emléke már az ókeresztény korban is jelen volt: Jeruzsálemben az 5. század elején ünnepelték, később pedig a keleti egyházban a „Dormitio sanctae Mariae”, vagyis Mária elszenderedése, Nyugaton pedig az „Assumptio beatae Mariae”, Mária mennybevétele néven terjedt el.
Az ünnep Rómában I. Sergius pápa idején vált hivatalossá. Jelentőségét tovább növelte, hogy XII. Pius pápa 1950-ben dogmaként hirdette ki Mária test szerinti mennybevételét.
A katolikus tanítás szerint Mária földi életének befejezése után testével és lelkével együtt részesült a mennyei dicsőségben.
Nagyboldogasszony ünnepe a magyar népi vallásosságban is különösen fontos helyet foglal el. A Mária-tisztelet évszázados hagyománya számos népszokásban, imádságban és énekben tovább él. A nap egyben a magyar katolikus közösségek számára a remény és az örök életbe vetett hit ünnepe is. Augusztus 15-e ma is a katolikus egyház egyik legfontosabb Mária-ünnepe. A hívők ezen a napon Máriára, Jézus édesanyjára emlékeznek, és vele együtt az ember végső, mennyei beteljesedésének reményét is ünneplik.
Forrás: VajdaságMA
