Vajdaságot gyakran Szerbia éléskamrájaként emlegetik. A kiváló termőföld évtizedeken keresztül szinte magától értetődővé tette, hogy a tartomány hatalmas mennyiségű kukoricát, búzát, napraforgót, szóját és más mezőgazdasági terményt állít elő. Az utóbbi évek aszályai azonban egyre kellemetlenebb kérdést vetnek fel: meddig lehet még elsősorban az égből érkező vízre alapozni a vajdasági mezőgazdaságot?
A válasz azért is sürgető, mert miközben Vajdaságot folyók és csatornák hálózzák be, a termőföldek jelentős részét továbbra sem öntözik.
A TERMŐFÖLD KIVÁLÓ, A VÍZ VISZONT EGYRE NAGYOBB KINCS
Vajdaság mezőgazdasági adottságai európai összehasonlításban is kedvezőek. A termékeny csernozjom, a sík területek és a nagy összefüggő parcellák ideális feltételeket teremtenek a szántóföldi növénytermesztéshez.
Csakhogy a jó föld önmagában kevés, ha nincs elegendő csapadék.
Egy 2026-ban megjelent, vajdasági terméseredményeket vizsgáló kutatás szerint 2017, 2022 és 2024 egyaránt súlyosan aszályos év volt. Ezekben az esztendőkben a kukorica, a szója és a napraforgó hozama is jelentősen visszaesett. A kutatók arra is rámutattak, hogy az általuk vizsgált időszakban Vajdaság mezőgazdasági területének mindössze 1–3 százalékát öntözték, ezért a termés nagymértékben a csapadéktól függött.
Más számítások ennél nagyobb öntözött területtel számolnak. A vajdasági magyar közösség 2026–2033-as gazdaságfejlesztési stratégiája szerint jelenleg mintegy 144 ezer hektárt, a tartomány mezőgazdasági területének körülbelül 9 százalékát öntözik. A különbség részben az eltérő módszertanból és abból adódhat, hogy mit tekintenek ténylegesen öntözött területnek.
PEDIG VÍZ ÉS CSATORNA IS LENNE
Ez Vajdaság egyik legnagyobb ellentmondása.
A tartományban több mint 20 ezer kilométernyi vízelvezető csatorna található. A Vajdaság Vizei közvállalat adatai szerint a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszeren és a regionális vízrendszereken keresztül elméletileg mintegy 980 ezer hektár öntözésére lenne lehetőség.
A 2026–2033-as gazdaságfejlesztési stratégia szerint ráadásul nagyobb beruházások nélkül, a meglévő csatornák kettős hasznosításával 250–300 ezer hektár válhatna öntözhetővé. Hosszabb távon pedig a folyók és vízbázisok akár mintegy 750 ezer hektár ellátását is lehetővé tehetnék.
Vagyis Vajdaság különös helyzetben van: miközben az aszály egyre nagyobb problémát jelent, a víz elvezetésére kiépített hatalmas hálózat egy részét éppen az ellenkező célra, a víz megtartására és a földek öntözésére kellene egyre inkább használni.
A KUKORICÁNÁL MÁR LÁTSZIK, MEKKORA A TÉT
A kukorica különösen érzékeny a nyári vízhiányra. Vajdasági kísérletekben egyértelmű különbséget mértek az öntözött és az öntözetlen területek között.
Egy négyéves vizsgálatban a teljesen öntözött, megfelelő növénysűrűségű kukorica átlagosan valamivel több mint 15 tonnát termett hektáronként, miközben az öntözetlen változat egyik kezelésénél 9,3 tonna körüli eredményt mértek. A kutatás azt is kimutatta, hogy megfelelő módszerrel kevesebb öntözővízzel is jelentős terméseredmény tartható fenn.
Korábbi vajdasági vizsgálatok hasonló következtetésre jutottak: az öntözés átlagosan közel 19 százalékkal növelte a kukorica hozamát, a legszárazabb és legmelegebb évben pedig ennél jóval nagyobb volt a különbség.
Ez azért fontos, mert az aszály már nem tekinthető ritka kivételnek. Ha egymást követik a száraz nyarak, az öntözetlen termelés egyre inkább szerencsejátékká válik.
AZ ÖNTÖZÉS SEM OLYAN EGYSZERŰ, HOGY „CSAK ENGEDJÜK RÁ A VIZET”
A megoldás ugyanakkor nem az, hogy korlátlanul elkezdjük szivattyúzni a vizet.
Az öntözőrendszer kiépítése pénzbe kerül, energia szükséges a szivattyúk működtetéséhez, karban kell tartani a csatornákat, és megfelelő vízgazdálkodásra is szükség van. Ráadásul aszály idején éppen akkor csökkenhet a folyók és csatornák vízszintje, amikor a gazdáknak a legnagyobb szükségük lenne az öntözésre.
Ezt 2026 nyara is megmutatta. A tartós szárazság és hőség miatt Szerbiában is rendkívül alacsony vízállások alakultak ki, a Duna egyes mellékágai pedig kiszáradtak.
A felszín alatti vízkészletek korlátlan használata sem jelenthet megoldást. A vajdasági gazdaságfejlesztési stratégia ezért külön is hangsúlyozza, hogy a mély kutakból történő mezőgazdasági vízkivétel helyett egyre inkább felszíni vizekre kellene alapozni az öntözést.
SZÁZMILLIÓKAT KÖLTENEK RÁ
A probléma nem új, és az öntözés fejlesztésére már jelentős összegeket fordítanak.
A tartományi mezőgazdasági titkárság 2026-ban 450 millió dinárt különített el öntözőberendezések és -rendszerek beszerzésének támogatására, 80 millióval többet, mint egy évvel korábban.
A titkárság közlése szerint az előző öt évben kétmilliárd dinárt fordítottak ilyen beruházások támogatására. További 2,4 milliárd dinárt költöttek arra, hogy a korábban elsősorban vízelvezetésre szolgáló rendszereket öntözésre is alkalmassá tegyék. Ezzel csaknem 66 ezer hektáron teremtették meg az öntözéshez szükséges vízellátást.
ÖNTÖZÉS NÉLKÜL IS LESZ MEZŐGAZDASÁG – CSAK NEM BIZTOS, HOGY UGYANOLYAN
Nem valószínű, hogy öntözés nélkül egyszerűen eltűnne a mezőgazdaság Vajdaságból. Sokkal valószínűbb, hogy megváltozik.
A gazdáknak szárazságtűrőbb fajtákhoz, más vetésszerkezethez, korszerűbb talajműveléshez és jobb vízmegtartáshoz kell alkalmazkodniuk. Egyes, nagy vízigényű növények termesztése bizonyos területeken kockázatosabbá válhat.
Az öntözés tehát önmagában nem old meg mindent. De ha a forró és száraz nyarak egyre gyakoribbá válnak, Vajdaság egyik legfontosabb természeti erőforrása már nem csupán a kiváló termőföld lesz, hanem az a víz is, amelyet sikerül megtartani mellette.
A kérdés ezért lassan nem az, hogy megéri-e öntözni, hanem az, hogy meddig engedheti meg magának a vajdasági mezőgazdaság, hogy ne öntözzön.
