Az újvidéki vasútállomás előtetőjének romjai a 2024. november 1-jei tragédia után.
Nyolc hónap telt el az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása óta, de a közvélemény még mindig nem tudja, ki a felelős a 16 emberéletet követelő katasztrófáért. A tragédia óta eltelt idő politikai feszültségekkel is járt: hónapok óta tüntetések, blokádok, forrósítják a talajt Szerbiában. Felmerül a kérdés: jogállami keretek között miért nem lehet néhány hónap alatt megtalálni és felelősségre vonni a vétkeseket? A válasz a folyamat összetett, időigényes és intézményesen szabályozott jellegében rejlik, amely nem a politikai akarat hiányán, hanem a gondos jogi eljáráson múlik.
A nyomozás és a bizonyítékgyűjtés kihívásai
Egy ilyen katasztrófa után az első lépés a nyomozás megindítása. Újvidék esetében az ügyészség már a tragédia napján vizsgálatot rendelt el, a rendőrség pedig mintegy húsz érintett személy – köztük az infrastruktúráért felelős minisztert – kihallgatását kezdeményezte. Ilyen széles körű kihallgatások szükségesek ahhoz, hogy feltárják a felelősségi lánc minden elemét: ki tervezte és építette az állomás előtetőjét, ki hagyta jóvá a felújításból való kihagyását, ki ellenőrizte a karbantartást, és voltak-e figyelmeztető jelek a szerkezet állapotával kapcsolatban.
A bizonyítékok begyűjtése időigényes folyamat. Helyszíni szemle, a törmelékek vizsgálata, műszaki mintavétel szükséges annak megállapításához, mi okozta az összeomlást. Gyakran előfordul, hogy a tragédia okai nem nyilvánvalóak: az újvidéki eset kapcsán is csak találgatások jelentek meg (például a tartószerkezet acélsodronyainak korroziójáról), de biztosat senki sem tud azonnal. A hatóságoknak rekonstruálniuk kell a történteket, ami hetekig-hónapokig eltarthat. Eközben az idő múlása a közvélemény türelmét próbára teszi, de a megalapozott eredmény érdekében nem lehet elsietni ezt a szakaszt.
Szakértői vizsgálatok nélkül nincs előrelépés
Az ilyen mérnöki szerkezetek összeomlásának kivizsgálásához elengedhetetlenek a független szakértői vizsgálatok. A Szerbiai Mérnöki Kamara a tragédia után bejelentette, hogy szakértői csapatot állít fel az illetékes hatóságok vizsgálatának segítésére.Ezek a szakértők – statikus mérnökök, építészek, anyagvizsgálók – elemzik a roncsokat, modellezik a szerkezet viselkedését és megállapítják a közvetlen kiváltó okot (tervezési hiba, anyagfáradás, karbantartás elmulasztása stb.). A szakértői vélemények elkészítése azonban nem megy egyik napról a másikra: részletes számításokkal, próbatesztekkel és akár nemzetközi tapasztalatok bevonásával jár.
Fontos megérteni, hogy a büntetőeljárásban a szakértői vélemény kulcsfontosságú bizonyíték. Amíg a szakértők nem rögzítik hivatalosan, hogy mi vezetett a balesethez, az ügyészség sem tudja pontosan meghatározni, kit és milyen mulasztásért vonjon felelősségre. Például ha kiderül, hogy szerkezeti tervezési hiba okozta a bajt, akkor a tervezők és az engedélyezők felelőssége merül fel; ha pedig karbantartási hiányosság, akkor az üzemeltetőké. Elképzelhető, hogy több tényező együttesen vezetett a tragédiához – ilyenkor minden egyes szálat fel kell göngyölíteni, és ez hatványozottan növeli a vizsgálat idejét.
A büntetőjogi felelősség megállapítása
Miután a nyomozás és a szakértők feltárták a hogyan történt kérdését, az ügyészeknek arra kell válaszolniuk, ki a felelős jogi értelemben. A jogállami elvek közé tartozik az ártatlanság vélelme és a “kétséget kizáró” bizonyítás követelménye a büntetőeljárásban. Ez azt jelenti, hogy csak akkor emelhetnek vádat, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozottan valószínűsíthető, hogy egy adott személy vagy személyek mulasztása, gondatlansága vagy szándékos tettese okozta a halálos kimenetelű balesetet.
Egy épület-összeomlás vagy ipari katasztrófa esetén a felelősség rendszerint megoszlik. Lehet büntetőjogi felelőssége a tervezőnek (ha hibás terveket adott ki), a kivitelezőnek (ha eltért a tervektől vagy gyenge minőségben dolgozott), a karbantartónak (ha nem tartotta karban az építményt), a felügyeleti hatóságnak (ha elmulasztotta a szükséges ellenőrzéseket), sőt akár magas rangú döntéshozóknak is (ha például szűkös forrásokat biztosítottak a biztonságra). Gyakori, hogy több személy ellen indul eljárás. Az újvidéki tragédia ügyében Aleksandar Vučić szerb elnök is arról beszélt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak kell megelőznie a politikai felelősség kérdését, és megígérte, hogy megbüntetik a felelősöket. Mégis, az elnöki ígéret önmagában nem gyorsíthatja fel a jogi procedúrát – a bizonyítékoknak kell beszélniük.
A büntetőeljárás menete is hozzájárul a hosszú időtávhoz. Miután az ügyészség vádat emel, a bírósági tárgyalás(ok) következnek. Itt a védelemnek is joga van szakértőket bevonni, tanúkat idézni, és vitatni a vád állításait. Egy komplex műszaki ügyben a tárgyalás éveket vehet igénybe, mire elsőfokú ítélet születik – és aztán jöhetnek a fellebbezések. Mindez a jogállami garanciák része, a tisztességes eljárás biztosítása érdekében. Inkább tartson tovább a per, de legyen alapos és igazságos, minthogy egy elhamarkodott ítélet szülessen, vagy éppenséggel egy bűnös megússza a felelősségre vonást formai hiba miatt.
Nemzetközi példák: évekig tartó eljárások
Hasonló tragédiák sajnos más országokban is előfordultak, és egyik esetben sem zárult le néhány hónap alatt a felelősök ügye. Jó példa erre az olaszországi Morandi-híd 2018-as leomlása Genovában. A katasztrófában 43 ember vesztette életét, és óriási közfelháborodás követte. Olaszországban is azonnal megindult a vizsgálat, sőt politikai nyilatkozatok is születtek: a tragédia után kevesebb mint 24 órával az akkori kormánypárti vezetők már megnevezték a szerintük felelősöket – Matteo Salvini az EU-t okolta a költségvetési korlátok miatt, Luigi Di Maio pedig a híd magánüzemeltetőjét vádolta a karbantartás elmulasztásával. Mindez azonban politikai kommunikáció volt; a jogi eljárás a maga tempójában haladt. A genovai hídomlás ügyében csak négy évvel később, 2022 nyarán kezdődött meg a bírósági tárgyalás az 59 vádlott – mérnökök, cégvezetők, hivatalnokok – ellen. A per várhatóan hosszú ideig tart. Az érintett cégek egy része pénzbüntetéssel próbált egyezségre jutni a felelősség elismerése nélkül. Látható tehát, hogy egy európai uniós országban, jelentős közérdeklődés mellett is évekbe telik, mire jogerős ítélet születhet egy infrastruktúra-katasztrófa ügyében.
Más országok tapasztalatai is hasonlóak. Nagy-Britanniában a 2017-es Grenfell Tower tűz, amely 72 halálos áldozatot követelt, máig nem zárult bírósági felelősségre vonással. Előbb egy átfogó nyilvános vizsgálóbizottság tárta fel a tényeket, és ugyan sokkoló megállapítások születtek a kivitelező cégek felelőtlenségéről, a rendőrség közölte, hogy legalább 2025–2026-ig tart a bizonyítékok értékelése, és várhatóan csak utána emelnek vádat. Egy volt brit főügyész arra figyelmeztetett, hogy a túlterhelt igazságszolgáltatás miatt esetleg még ebben az évtizedben sem születik ítélet a Grenfell-ügyben, azaz könnyen 12 évnél tovább tarthat a folyamat. Amikor a hozzátartozók felháborodtak a késlekedés miatt, a rendőrség vezető tisztviselője csak annyit mondott: „Csak egy esélyünk van, hogy jól végezzük el a nyomozást” – vagyis inkább tartson tovább, de legyen alapos és sikeres a felelősségre vonás, semmint elhamarkodott és eredménytelen.
További példák is említhetők: a lengyelországi katowicei vásárcsarnok teteje 2006-ban omlott be (65 halottal), és az ügyészség csak 2008 közepére fejezte be a nyomozást, 12 ember ellen emelve vádat (építészek, cégvezetők, ellenőrök ellen). Az elsőfokú ítéletre ott is csak egy évtizeddel a baleset után, 2016-ban került sor, melyben több vádlottat börtönbüntetésre ítéltek. Lettországban a rigai Maxima bevásárlóközpont teteje 2013-ban szakadt be és 54 halálos áldozatot követelt; az ottani bíróság első fokon 2020-ban – több mint 6 év elteltével – hozott ítéletet, és a kilenc vádlottból csupán egyetlen mérnököt talált bűnösnek, a többieket felmentették. Ezek az esetek mind azt mutatják, hogy normális körülmények között (tehát ha nincs koncepciós per vagy egyéb politikai beavatkozás) a komplex katasztrófák jogi feldolgozása hosszú éveket vesz igénybe.
Nem politikai szándék kérdése, hanem jogállami követelmény
A fenti példák fényében kijelenthető, hogy nem Szerbia sajátos mulasztásáról van szó, és főleg nem politikai akarat kérdése, hogy miért nincs még felelős megnevezve az újvidéki vasútállomás-tragédiában. A felelősség megállapítása sehol a világon nem megy egyik napról a másikra, ha a jogállami normákat betartják. Természetesen érthető és jogos a közvélemény igénye az igazságtételre – a hozzátartozók, az áldozatok és a társadalom is szeretné látni, hogy a vétkes(ek) elnyerik büntetésüket. Az indulatok azonban nem rövidíthetik le a szükséges eljárást. Sőt, a jogállam éppen azt követeli meg, hogy politikai nyomás ne befolyásolja a nyomozást és az ítélkezést. Ha a hatóságok csak azért neveznének meg “gyorsan” egy bűnbakot, hogy csillapítsák a kedélyeket, az veszélyeztetné az eljárás tisztességét és hitelességét.
A felelősségre vonásnak tehát szakmai, nem politikai keretek között kell lezajlania. Ahogy a brit rendőrtiszt megfogalmazta, csak egy esély van jól lefolytatni a nyomozást – ezt nem lehet elszalasztani kapkodással. A cél mindenhol ugyanaz: olyan megdönthetetlen bizonyítékokat találni, amelyek a bíróság előtt is megállják a helyüket, és lehetővé teszik az igazságszolgáltatást. Ennek eléréséhez idő kell, még ha ez a politikai szereplőknek és a nyilvánosságnak frusztráló is.
Fotó: Huszár Dávid (Népszava)
