A latin-amerikai Nicaragua-tó nem a tisztaságáról vagy a mélységéről híres, hanem arról, hogy ez az egyetlen tó a világon, ahol cápák élnek. Ráadásul nem valami díszcápákról van szó, hanem háromméteres, ádáz óriásokról, amelyeket egyszerűen Nicaragua-tavi cápáknak hívnak. De hogyan kerülhettek tengeri élőlények ennek a Közép-Amerikai országnak az édesvízű tavába?
Az történt, hogy a Nicaragua-tavi cápa teljesen alkalmazkodott az édesvízhez és ez az egyetlen ilyen faj a több mint 500 ismert cápafaj közül.
Ez a cápafaj az egyik legádázabb, a fehér-, a tigris- és a bikacápa után. Ez utóbbi egyébként szoros kapcsolatban áll a Nicaragua-tavi cápával, mivel egyébként bikacápának is nevezik.
A Nicaragua-tavi cápa brutális harapásokra képes, és általában nem áll meg ennyinél, hanem igyekszik megsemmisíteni az áldozatát. Ez a faj nappal és éjjel egyaránt szívesen vadászik, ezért a fürdés itt mindig veszélyes.
A tó mélysége meglehetősen sekély, nem haladja meg a hetven métert. Az itt élő cápák pedig rettegésben tartják a helyi lakosokat és a számos turistát, mivel könnyedén képesek akár kiugrani is a vízből, szinte úgy, mint a delfinek.
Ezek a cápák nagyon gyakran beúsznak a sekélyes vizekbe, és rendkívül agresszívan lépnek fel az emberekkel szemben. Ez a tény arra kényszerítette a helyi hatóságokat, hogy megkezdjék a ragadozók befogását, és meghatározott vízbiztonsági szabályokat léptessenek életbe.
Hogyan és miért élnek cápák egy édesvizű tóban?
A Nicaragua-tóban élő cápák, valójában bikacápák (Carcharhinus leucas), amelyek arról híresek, hogy rendkívül jól tűrik a változó sókoncentrációt – ez a képességük teszi lehetővé, hogy a tengerből a folyókon át egészen az édesvizű tavakig felússzanak.
Régebben azt hitték, a Nicaragua-tavi cápák egy elszigetelt, csak itt élő populációt alkotnak, amely a tóban rekedve alkalmazkodtak az édesvízhez. Azonban a tó a San Juan folyón keresztül összeköttetésben áll a Karib-tengerrel, és a későbbi kutatások bebizonyították, hogy ezek a cápák vándorolnak a tó és a tenger között, akár több évet is eltöltve az édesvízben.
Tehát nem egy különálló édesvízi fajjá váltak, hanem a bikacápák természetes élettani képességüket – a fejlett sóháztartás-szabályozásukat (ozmoreguláció) – használják ki, hogy hosszabb időt tölthessenek, vadászhassanak és akár szaporodhassanak is ebben az édesvízi környezetben.
A Nicaragua-tavi cápát alig 200 éve fedezték fel, és a tudósokat a mai napig sokkolja, hogy milyen óriási számban élnek a Nicaragua-tóban.
Forrás és címlapkép: erdekesblog.com
