A Szabad Magyar Szó június közepén arról írt, hogy májusban is „toronymagasan” a legolvasottabb vajdasági magyar hírportál volt. A Semrush becsült adatai alapján 241 300 látogatást mértek náluk, miközben a Pannon RTV, a Magyar Szó és a Hét Nap ennél jóval alacsonyabb számokat produkált. A cikk üzenete világos volt: az SZMSZ olvasottságban messze maga mögé utasítja az MNT-alapítású médiumokat.
Érdekes azonban, hogy ez az állítás már egy nappal korábban, a Pannon RTV június 15-i Közbeszéd című vitájában is előkerült. Rózsa Zsombor, a Vajdasági Magyar Újrakezdés koordinációs testületének elnöke ugyanis a műsorban gramra pontosan azokat az adatokat ismertette, amelyeket a Szabad Magyar Szó másnap külön cikkben közölt.
Itt csak szerényen tesszük fel a kérdést: véletlen lenne, hogy az SZMSZ közlése előtt egy nappal Rózsa Zsombor ugyanabból az adatsorból idézett? Vagy esetleg a háttérben ugyanabból a kottából játszanak?
Ez azért lényegi kérdés, mert a Szabad Magyar Szó az egyetlen vajdasági magyar független hírportálként hirdeti magát. De ha egy politikai szereplő egy nappal korábban ugyanazt az adatértelmezést használja fel, amelyet a portál másnap saját cikkben tesz közzé, akkor jogos a kérdés: valóban továbbra is függetlenek, vagy a Vajdasági Magyar Újrakezdéssel karöltve függetlenek?
De térjünk vissza az adatokhoz. Ahogyan korábban megírtuk, az SZMSZ a számára kedvezőbb Semrush-adatokra építette az eredménykommunikációját, miközben egy másik nemzetközi becslőplatform, a Similarweb májusi adatai egészen más képet mutatnak: eszerint a Pannon RTV 138 200, az SZMSZ 115 100, a Magyar Szó 77 300, a Hét Nap pedig 21 000 látogatást ért el.
Vagyis ugyanarra a hónapra két nemzetközi platform két eltérő sorrendet ad. Az egyik szerint az SZMSZ vezet, a másik szerint a Pannon RTV. Eddig ez akár szokványos médiapiaci vita is lehetne: ki mennyi látogatót ér el, melyik becslőplatform mit mutat, és melyik médium melyik adatsorra hivatkozik.
De most nem is ez a legfontosabb kérdés. Hanem az, hogy egy Szabad Magyar Szó-cikkre kattintó olvasó miért találhatja magát előbb egy online fogadóiroda reklámjánál, és hogyan merülhet fel annak gyanúja, hogy egyetlen kattintás végül két SZMSZ-oldalmegtekintést eredményez.
Szerkesztőségünk ugyanis több alkalommal azt tapasztalta, hogy a Szabad Magyar Szó egyes cikkeinek megnyitásakor az olvasó nem rögtön a cikket látja, hanem egy, az SZMSZ oldalát eltakaró Superbet-hirdetést.
Nem egy hagyományos, jól azonosítható Google-hirdetésről beszélünk. A Google-hirdetéseken általában látható az információs piktogram, amelyen keresztül az olvasó tájékozódhat arról, miért látja az adott reklámot. Ennél a köztes hirdetésnél mi nem találtunk ilyen egyértelmű tájékoztatási lehetőséget. Ami ennél is fontosabb: nem találtunk világos, egyértelmű bezárási lehetőséget sem.
Vagyis az olvasó a tapasztalataink szerint csak akkor jut el az eredetileg megnyitni kívánt cikkhez, ha rákattint a szerencsejátékkal foglalkozó Superbet hirdetésére. Ennek következtében előbb a superbet.rs oldal nyílik meg, majd egy új lapon az a Szabad Magyar Szó-cikk, amelyet a felhasználó el szeretett volna olvasni.
Ez önmagában is súlyos kérdéseket vet fel.
De van egy másik, technikai szempontból is érdekes része a történetnek. Valahányszor el szerettük volna olvasni az eredetileg megnyitott cikket, és a hirdetésre kattintva jutottunk tovább, a böngészési előzményekben a Szabad Magyar Szó oldala kétszer jelent meg ugyanahhoz a felhasználói útvonalhoz kapcsolódva. Magyarán: az olvasó egy cikkre akart rákattintani, de a folyamat végén úgy tűnt, mintha az SZMSZ-oldal kétszer is megnyílt volna.
Nem állítjuk, hogy ez bizonyítja a látogatottsági adatok mesterséges növelését. Azt sem lehet kívülről pontosan megmondani, hogy a Semrush, a Similarweb vagy más forgalombecslő rendszerek hogyan érzékelik az ilyen átirányításokat, újranyitásokat vagy köztes oldalakat.
Ugyanakkor, ha a böngészési előzményeket vesszük alapul, ott egyértelműen látszik, hogy az eredetileg megnyitni kívánt SZMSZ-cikk kétszer is megjelenik. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy a külső forgalombecslő rendszerek két látogatásként vagy két oldalmegtekintésként számolják az esetet, de joggal veti fel a kérdést: ha egyetlen olvasói kattintás után a böngészőben két SZMSZ-megjelenés keletkezik, akkor mennyire tekinthetők egyértelműnek a portál látogatottsági adatai?
Másként fogalmazva: amíg nem világos, hogy ez a hirdetési és oldalnyitási megoldás miként jelenik meg a forgalmi adatokban, addig óvatosan kell bánni minden olyan állítással, amely ebből végleges olvasottsági fölényt vagy médiapiaci ítéletet vezet le.
De a kérdés jogos: ha egy portál a saját látogatottsági fölényét hangsúlyozza, akkor nem mellékes, hogy egy kattintásból hány oldalmegtekintés és milyen felhasználói útvonal keletkezik.
A jelenséget nem egyetlen eset alapján írjuk le. Tíz, Szerbiában tartózkodó, különböző korú és nemű felhasználóval ellenőriztük a folyamatot. Tízből kilencnél megjelent a Superbet oldalára vezető köztes hirdetés. Az egyetlen kivételnél a felhasználó hirdetésblokkolót használt.
Külföldön tartózkodó felhasználóknál más eredményt tapasztaltunk. Három magyarországi, egy ausztriai és egy németországi tesztelő esetében a hirdetés nem jelent meg. Ez arra utalhat, hogy a reklám megjelenése célzottan a szerbiai felhasználókat érintheti, hiszen a külföldön tartózkodó tesztelőknél nem jelentkezett. Ennek pontos hátterét természetesen csak az oldal üzemeltetője vagy a hirdetés kiszolgálója ismeri.
És itt érkezünk el a történet legfontosabb részéhez.
A Superbet nem cipőmárka, nem mosópor és nem telekommunikációs szolgáltató. Hanem online fogadóiroda.
Szerbiában pedig a szerencsejáték nem ártatlan mellékszál, hanem súlyos társadalmi probléma. A Magyar Nemzet korábbi riportja szerint az országban mintegy 2900 fogadóiroda működik, vagyis nagyjából 2300 lakosra jut egy ilyen objektum. A riport arról is írt, hogy a szerb közmédia korábbi információi szerint az ország legfiatalabb szerencsejáték-függője mindössze nyolcéves, és minden harmadik tinédzser rászokott a kockázásra.
Ezek nem száraz adatok. Vajdaságban is sokan pontosan tudják, mit jelent a szerencsejáték-függőség. Eljátszott fizetések. Adósságok. Tönkrement családok. Hazudozás. Uzsorahitelek. Eladott földek, eladott ingatlanok. Szorongás, szégyen, reménykedés, majd újabb bukás.
Ebben a környezetben különösen visszás, ha egy vajdasági magyar portál olvasója úgy jut el egy cikkhez, hogy közben nehezen kikerülhető módon egy online fogadóiroda oldalára irányítják.
A hirdetés önmagában nem bűn. Egy szerkesztőségnek lehet reklámbevétele, lehetnek piaci partnerei, lehetnek hirdetői. De nem mindegy, milyen hirdetést enged be, és főleg nem mindegy, hogyan.
Más dolog, ha egy oldalon megjelenik egy egyértelműen jelölt reklám, amelyet az olvasó figyelmen kívül hagyhat. És egészen más dolog, ha az olvasó a cikk megnyitása előtt egy olyan köztes hirdetéssel találkozik, amelyet nem tud világosan bezárni, és amely egy online fogadóiroda oldalára viszi.
Ez nemcsak ízlés kérdése. Ez felelősségi kérdés.
Különösen akkor, ha ugyanaz a médium közben más sajtótermékek támogatottságát, látogatottságát és piaci helyzetét bírálja. Aki mások finanszírozását számon kéri, annak a saját hirdetési gyakorlatáról is tudnia kell beszélni. Aki mások látogatottsági adatait vitatja vagy saját fölényét hangsúlyozza, annak azt is tisztáznia kell, milyen technikai folyamatok vezetnek ezekhez a látogatásokhoz.
Mert itt már nem csak arról van szó, hogy a Semrush vagy a Similarweb mit becsül.
Hanem arról, hogy egy olvasó egy cikk helyett előbb egy fogadóirodába botlik.
Arról, hogy egy kattintásból akár két SZMSZ-megjelenés is keletkezhet.
És arról, hogy egy szerencsejáték-problémákkal súlyosan terhelt országban mennyire vállalható egy ilyen hirdetési megoldás.
A Szabad Magyar Szónak joga van büszkének lenni az olvasottságára. Joga van bírálni a Pannont, a Magyar Szót, a Hét Napot vagy bármely más vajdasági magyar médiumot. Joga van Semrush-adatokra hivatkozni. De ha már erkölcsi és szakmai fölényből beszél a vajdasági magyar sajtóról, akkor a saját oldalán megjelenő fogadóirodás átirányításokra is választ kellene adnia.
A kérdés egyszerű.
Elfogadható-e, hogy egy közéleti cikkhez vezető út egy online fogadóirodán keresztül vezessen?
És ha közben ugyanaz a portál „toronymagas” látogatottságról beszél, akkor nem kellene-e pontosan tisztázni, hogy ezek a kattintások hogyan keletkeznek?
Mert lehet, hogy a „toronymagasan” jól hangzik.
Csak az a baj, ha a torony alján ott villog a Superbet.
