Eltűnt a kőhányási berkenye, a világon csak Magyarországon őshonos fafaj. A Duna–Ipoly Nemzeti Park szakemberei idén már egyetlen élő példányt sem találtak természetes élőhelyén, a Vértesben. A kipusztulás oka nem az emberi beavatkozás, hanem a túlszaporodott vadállomány: a muflonok és más növényevők felfalták a csemetéket, a fák nem tudtak megújulni, a hegyoldalak kopárrá váltak.
Kipusztult az egész világon csak Magyarországon, konkrétan a Vértesben előforduló fafaj, a kőhányási berkenye természetes élőhelyéről. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság idei felmérése során már nem találtak élő egyedet itt, írják közleményükben. A kőhányási berkenye az úgynevezett Tormaria csoport tagja, melyek küllemükben a melegkedvelő barkócaberkenye és a hűvösebb klímát kedvelő, nálunk jégkori reliktumnak tekinthető lisztes berkenye között foglalnak helyet.
A növény klónözza magát?
Különleges tulajdonságuk, hogy bár a megtermékenyüléshez kell az idegen pollen, az mégsem épül be az utód genetikai állományába. A növény így gyakorlatilag klónozza magát. Az ilyen berkenye fajok többsége kis elterjedési területű. Ez a „kis” terület lehet egy hegység, de lehet akár egyetlen hegy, vagy északi lejtő is. Ezek a fajok rendszerint meredek, sziklás lejtőkön élnek és az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy ritkák. Fajaik elsősorban a levél és a termés alapján különíthetők el, de gyakran nagyon hasonlítanak egymásra, így csak kellő gyakorlattal rendelkező szakember tudja biztosan meghatározni őket. Kipusztulásának oka nem az építkezés, zöldmezős beruházás vagy erdei fahasználat, hanem a túltartott vadállomány volt.
A DINPI szerint a magyarországi vadállomány erősen túlszaporodott. A problémát tetőzi, hogy a honos fajokat kiegészítették idegenhonos, az itteni életközösségbe nem illő állatokkal. Ilyen például a Közel-Keletről származó muflon. Az éhes növényevő nagyvadak minden elérhető hajtást felfalnak az erdőben. A fák csemetéit is, így az erdő nem tud felújulni. Ezért kénytelen az erdőgazdálkodó a gazdasági célból letermelt faállományok felújításait körbe keríteni.
Az okok
A sziklás területek rendszerint faanyagtermelési célokat nem szolgálnak, ezért itt a több millió forintba kerülő kerítések rendszerint nem épülnek meg. Az erdő nem tud felújulni: a termést és a csemetéket feleszi a vad. Az idősebb fáknak télen felhántja a kérgét, gyengítve a fát és utat nyitva a kórokozóknak. A meredek oldalakon jelentős a taposási kár, mely mindjárt utat is nyit az eróziónak: a termőtalaj lemosódik. Az egyre sekélyebb talaj egyre kevesebb éltető vizet tud megkötni, ráadásul a csapadék is egyre kevesebb az utóbbi években, így a fák kiszáradnak. Mivel nincs újulat, a terület idővel fátlan kopárrá alakul. Ez a folyamat pusztítja ki a bennszülött berkenyéket is. Mivel viszonylag rövid életűek és ráadásul szereti enni a vad, ezért gyorsabban tűnnek el, mint más fajok – magyarázták. Nem ez az első bennszülött berkenyénk, amelyet már kiirtott a vadállomány. A Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről.
A két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajról van „biztonsági másolat”: a mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már fák (két példány megtekinthető a „Gaja-völgyi tájcentrumban”), a kőhányási berkenyék pedig kis fácskák. De a DINPI szerint ez nem megoldás. Egyrészt ez a néhány példányt véletlen események is jobban veszélyeztetik. Egy életképes populációt szükséges fenntartani, melyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály megtalálható.
