A szobor eredetileg 1943-ban készült, Csajkás Antal vikárius kezdeményezésére, a hajdújárási Keresztelő Szent János-templom kertjébe tervezték felállítani. A turulszobor mellett egy országzászlós emlékművet is szándékoztak létrehozni, amely az első világháború hősi halottjainak állított volna emléket. Azonban a második világháború eseményei közbeszóltak, és az orosz, valamint a szerb seregek bevonulása miatt az emlékmű felállítása nem valósulhatott meg.
A turulszobrot és a hozzá tartozó elemeket Csajkás Antal elásta a templom kertjében, hogy megóvja azokat a pusztítástól. Évtizedekig rejtve maradt, mígnem az 1970-es évek végén Drenkovics Tibor plébános véletlenül rábukkant az elrejtett szoborra, amikor szántást végzett a templom udvarában. A szobrot és a címeres táblát kiásták, de az akkor még nem került vissza eredeti helyére. A turul egy időre a hittanteremben kapott helyet, ahol Drenkovics és helyi fiatalok segítségével helyreállították, de nem restaurálták teljesen.
A 2000-es évek elején újabb kezdeményezések indultak a szobor restaurálására és méltó helyének megtalálására. Gubás Ágota, az Aracs Alapítvány képviselője is részt vett ebben a folyamatban, és Horváth Lehel építész vállalta a restaurálás elvégzését. Azonban anyagi támogatás hiányában a szobor még mindig nem került vissza eredeti helyére.
A sorsfordító esemény végül 2021-ben történt meg, amikor a turulszobrot sikerült restaurálni és visszaállítani eredeti helyére a hajdújárási Keresztelő Szent János-templom kertjében. A helyreállítás során a szobrot alapos restauráláson esett át, és új talapzatot is kapott, amely biztosítja hosszú távú fennmaradását. A turulmadár szárnyai nyugalmi állapotban vannak, ami a helyiek szerint a hazaérkezést szimbolizálja.
