A XIX. század elején Topolyán csupán szárazmalmok működtek, ami folyamatos nehézségeket okozott a gabona őrlésében a helyi lakosság számára. A század második felére azonban négy szélmalom épült a széljárta dombokon, a település négy égtáján, megoldást nyújtva erre a problémára.
Az utolsó topolyai szélmalom pontos építési ideje nem ismert, de az 1857-es térképen már helyrajzi számmal jelölték a malmot a kishegyesi út feletti dombon, a mai laktanya területén. Ez a szélmalom, mely a Győri Dömötör nevéhez fűződik, 1963-ig üzemelt, búzát és kukoricát őrölve 8 százalékos vám mellett.
A malom egy tipikus Pannon-alföldi szélmalom volt: négyszintes, tornyos, felül hajtós, változtatható léces vitorlával és két kőpárral felszerelve. 1976-ban a község döntést hozott a szélmalom megvásárlásáról és áttelepítéséről egy új, látogatható helyre. 1987. október 16-án, figyelmes áttelepítés után, a szélmalom mint múzeum megnyitotta kapuit a topolyai tó és a nemzetközi út közötti dombon.
Azonban a Žitokombinat magánosítása után, bár az épület állami védelem alatt állt, a szélmalom magánkézbe került.
Kép: PestiSrácok
