A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt újra láthatóvá váltak az ókor egyik leghosszabb hídjának maradványai Bulgáriában. A Kr. u. 328-ban átadott, több mint két kilométer hosszú Constantinus-híd szerkezeti elemeit az év nagy részében a folyó vize rejti, ám a jelenlegi aszályos időszak ritka lehetőséget nyújt a régészeknek a több mint 1600 éves római építmény vizsgálatára és dokumentálására.
A híd maradványai az észak-bulgáriai Gigen település közelében váltak láthatóvá, ahol az ókorban Ulpia Oescus római városa állt. Az átkelő innen vezetett át a Duna túlsó partján fekvő Sucidavába, amelynek romjai a mai Románia területén találhatók.
A Múlt-kor történelmi magazin beszámolója szerint az építményt I. Constantinus római császár uralkodása alatt emelték, és Kr. u. 328-ban adták át a forgalomnak. Teljes hossza meghaladta a két kilométert, amellyel a korabeli világ egyik leghosszabb ismert hídjának számított. Az átkelő azonban meglepően rövid életűnek bizonyult: a szakértők adatai alapján 367-re már nem volt használható állapotban, bár pusztulásának pontos okai és körülményei mindmáig tisztázatlanok.
Versenyfutás az idővel és a emelkedő vízszinttel
Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum régésze hangsúlyozta, hogy a rendkívül alacsony vízállás páratlan alkalmat teremt a kutatók számára. A szakemberek most közvetlenül, az eredeti környezetükben tanulmányozhatják és dokumentálhatják a híd alapszerkezetét.
A pleveni múzeum kutatócsoportja drónok segítségével készített nagy felbontású légifelvételeket a folyómederből kiemelkedő maradványokról.
Ennek alapján pontosan feltérképezték a látható alapozási vonalat, és felértékelték a kövek jelenlegi fizikai állapotát. A gyors dokumentáció kulcsfontosságú, hiszen a régészeti emlékek csak átmenetileg hozzáférhetők: a Duna vízszintjének emelkedésével a római híd maradványai ismét hosszú időre a víz alá kerülnek.
A kánikula felszínre hozza a múltat
Az Európán átvonuló hőhullámok és a hosszan tartó szárazság nemcsak a Dunán, hanem több más nagy európai folyón − például a Rajnán − is drasztikusan csökkentették a vízszintet. A visszahúzódó víz több helyen hoz a felszínre elfeledett történelmi emlékeket.
A szerb–román határ közelében például a Duna alacsony vízállása miatt ismét megjelentek azoknak a német hadihajóknak a roncsai, amelyeket a második világháború végnapjaiban, 1944-ben süllyesztett el a visszavonuló német flotta.
Forrás: index.hu
