Február 14-e világszerte a szerelmesek napja, amelyet Szent Bálint – latin nevén Valentinus – római vértanú emlékének szentelnek. A piros rózsa, a bonbon, a szív alakú képeslap és a romantikus üzenetek ma már elmaradhatatlan kellékei az ünnepnek, ám a hagyomány gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak.
A NÉV ÉS A LEGENDÁK EREDETE
A Valentin név a latin valens (erős) szóból ered, jelentése: erőt bíró, állhatatos. A magyar Bálint keresztnév is ebből a névalakból fejlődött ki.
Az ünnep története több rétegből áll: a keresztény hagyomány mellett az ókori római szokások és a népi hiedelmek is hatottak rá. A katolikus egyház három Valentinus nevű mártírt tart számon: két püspököt és egy papot. A legismertebb közülük az a római pap, aki a hagyomány szerint II. Claudius császár tiltása ellenére titokban esketett fiatal párokat. Emiatt börtönbe vetették, majd kivégezték.
A legenda szerint kivégzése előtt búcsúlevelet írt egy fiatal lánynak, amelyet így írt alá: „ A Te Valentinod”. Ez a formula vált a későbbi szerelmes üzenetek egyik mintájává.
POGÁNY ÜNNEPBŐL LETT KERESZTÉNY EMLÉKNAP
A Bálint-nap gyökerei az ókori római Lupercalia ünnepig nyúlnak vissza, amelyet február közepén tartottak termékenységi és tisztulási szertartásokkal. A középkorban a keresztény egyház az ünnepet Szent Bálint emléknapjához kapcsolta, és fokozatosan új, vallási tartalommal ruházta fel.
MAGYAR HAGYOMÁNYOK ÉS NÉPSZOKÁSOK
Magyarországon a középkor óta ismert Szent Bálint tisztelete, elsősorban német nyelvterületről érkezett hatásként. A népi hagyományban február 14-éhez időjóslás és párválasztási hiedelmek is kapcsolódtak. Több vidéken úgy tartották, hogy ezen a napon választanak párt a madarak, ezért a fiatalok számára is kedvező időszaknak számított.
A mai értelemben vett, ajándékozáshoz és virágküldéshez kötődő Bálint-nap Magyarországon a 20. század végén honosodott meg, és azóta a fiatalabb generációk körében is népszerű ünneppé vált.
Fotó: mariaradio.ro
