Ha az ember egy hitelesen és kegyetlen iróniával ábrázoló az első világháború monarchiabeli mindennapjait megidéző regényt akar olvasni, akkor Munk Artúr A Hinterland című művét érdemes olvasnia. A történet a hátországban, a poros vajdasági kisvárosban, Porvárosban indul, ahol a háború még ünnep, a bevonulás pedig diadalmenet. A helyi kávéház előtt zenekar húzza, asszonyok integetnek, öregurak emelik poharukat a háború dicsőségére – mindenki a nagy kaland kezdetét látja az 1914-es nyárban.
Az író nem is rejti véka alá, hogy a háború gyors győzelem ígéretével kecsegtetett, ám a frontra érve pillanatok alatt szertefoszlik minden illúzió. A regény egyik legnagyobb erőssége, hogy Munk Artúr belülről, átélten, mégis finom iróniával mutatja be a monarchiabeli hadsereg abszurd működését. Nem a hősiesség áll a középpontban, hanem az a groteszk valóság, amelyben az újoncok, tartalékos tisztek és kiöregedett ezredesek próbálják túlélni a Monarchia bürokratikus, sokszor értelmetlen parancsait.
A történet végigkíséri a piros parolis porvárosi ezred útját a Szerémségen át egészen Sabacig, a szerb front első nagy ütközetéig. Munk mesterien érzékelteti a háború monoton, kimerítő hétköznapjait: a kutyagolást a porban és hőségben, a vízhiányt, az éhezést, az ostoba parancsokat, amelyek a bakákat egyik helyről a másikra kergetik – „mutatóba”, hogy az ellenség lássa, milyen sokan vannak. A sorok között ott lapul a hadvezetés cinizmusa, az elöljárók tehetetlensége és a katonák félelme.
Az egyik legerősebb rész a sabaci csata leírása. A regény itt már nem kíméli az olvasót: véres, naturalista képek sorakoznak egymás után. A frontvonal káosz, a bakák halomba hullanak, a tisztek pedig becsületüket, emberségüket próbálják menteni – több-kevesebb sikerrel. A főhős, Stein Leó tartalékos hadnagy egy töviskarcolással „sebesül meg” és hátrál ki az öldöklésből, miközben körülötte halálra sebzett bajtársak hevernek. A háború hősiesség helyett a túlélésről, a kisstílű megúszásokról szól.
Munk Artúr regénye azonban több mint háborús elbeszélés. Valóságos korrajz, amely bemutatja a soknemzetiségű Vajdaság társadalmát, a zsidó kereskedő családokat, a kávéházi létet, a porosz fegyelembe hajló katonai világot és a háborúba belesodródó kisemberek tragédiáját. Finom humor és keserű szatíra keveredik benne, néhol Krleža honvédnovelláit idézve.
A Hinterland felkavaró olvasmány, mert rámutat: az első világháború nem csatatéri hőstettekről szólt, hanem szenvedésről, értelmetlen halálról és arról, hogyan őrli fel az embert a háborús gépezet. Munk Artúr kegyetlenül őszinte képet fest a Monarchia utolsó háborújáról, ahol a frontra küldött „hinterland” – azaz a hátország – fiai hamar ráébrednek: a dicsőség csak délibáb, a valóság véres, szennyes és kilátástalan.
Ez a regény ma is érvényes, sokatmondó olvasmány. Nemcsak azoknak szól, akiket a háborús irodalom érdekel, hanem mindenkinek, aki meg akarja érteni, milyen volt az első világháború a Monarchia peremvidékén, a Délvidék poros városaiban, ahonnan indulni lehetett – de hazatérni már keveseknek sikerült.
