Áprilisban az Európai Parlament Külügyi Bizottsága ismét napirendre tűzte Szerbia országjelentését. A dokumentum hivatalosan a 2023-as és 2024-es Európai Bizottsági értékeléseken alapul, célja pedig az lenne, hogy Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatát objektív módon segítse. A valóság ezzel szemben kiábrándító: a szöveg nem pusztán kritikai megjegyzéseket tartalmaz, hanem ideológiai színezetű, egyoldalú vádpontok sorát.
A dokumentum elismeri ugyan, hogy Szerbia hivatalosan továbbra is az uniós tagságot tekinti stratégiai céljának, ám ezzel párhuzamosan kétségbe vonja a valódi elköteleződését. Az ország európai irányultságának megkérdőjelezése azonban inkább politikai olvasat, semmint tényszerű értékelés. A jelentés például hangsúlyozza, hogy Szerbia nem csatlakozott az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz, és ezt az egyik legnagyobb akadályként említi a csatlakozás útjában – miközben figyelmen kívül hagyja az ország geopolitikai helyzetéből adódó komplexitást.
Hasonló aránytalanság figyelhető meg a jogállamiságra, sajtószabadságra és választási eljárásokra vonatkozó fejezetekben is. A jelentés – egyébként teljesen jogosan – megemlíti, hogy szükség van a választási rendszer további átalakítására és a médiahatóság függetlenségének megerősítésére. Azonban nem tesz különbséget valódi strukturális problémák és politikai narratívák mentén megfogalmazott bírálatok között. A 2023. decemberi választások kapcsán például kritizálja a kampány lefolyását, de ezt nem a választási megfigyelő szervezetek objektív jelentései, hanem inkább a szerb ellenzék panaszai alapján teszi. Miközben a szerb ellenzék hosszú évek óta nem tudja önmagát megszervezni normális keretek között.
Az országjelentés egy ponton ugyan elismeri, hogy Szerbia gazdasági fejlődése pozitív irányú, és hogy aktívan részt vesz az ún. „A Nyugat-Balkán növekedési terv” megvalósításában. Ugyanakkor még ezeket a sikereket is fenntartásokkal kezeli, és rögtön hozzáteszi: a támogatásokat inkább a bírósági reformokra és a korrupció elleni küzdelemre kellene fordítani – mintha ezek kizárólagos, vagy legalábbis domináns problémák lennének a szerb államban. A Koszovóval való kapcsolatok kérdése ismét kiemelt hangsúlyt kap a dokumentumban. Bár a jelentés formálisan a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, a felek egyenlő mértékű felelősségét nem tükrözi. Miközben a szerb félre hárul a felelősség például a banjskai incidens kapcsán, addig Koszovó egyoldalú lépései – amelyek a feszültségek forrásai voltak – csak futólag kerülnek említésre.
A dokumentum tehát nem segíti elő Szerbia közeledését az Európai Unióhoz – éppen ellenkezőleg: egy újabb példája annak, miként torzul el az uniós bővítési politika, amikor azt baloldali és liberális túlsúlyú politikai szempontok vezérlik. Szerbia uniós tagsága továbbra is nemzeti érdek, ám a célhoz vezető út nem a politikailag motivált országjelentések sokaságán keresztül vezet. Az európai integrációhoz partneri, méltányos és tényalapú hozzáállás szükséges – nem pedig kioktatás és kettős mérce.
A jelentés kapcsán Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője is megszólalt. Véleménye világos és egyértelmű: ez az országjelentés ebben a formájában nem segíti Szerbia európai útját, hanem akadályozza azt. Nemcsak azért, mert a kritikák nagy része aránytalan és politikai szándékoktól vezérelt, hanem mert éppen azokban a kérdésekben nem kínál valódi megoldásokat, ahol valódi előrelépésre lenne szükség. Vicsek szerint az európai uniós csatlakozási folyamatnak nem kioktatáson, hanem partnerségen kell alapulnia. A kisebbségi közösségek képviselőjeként különösen érzékenyen reagál azokra a megközelítésekre, amelyek Szerbiát folyamatosan a vádlottak padjára ültetik, miközben figyelmen kívül hagyják a tagállamok részéről tapasztalható visszásságokat. A bővítési politika akkor őrzi meg hitelességét, ha az elvek és értékek minden irányban érvényesülnek. A jelentés jelenlegi formája sajnos nem ezt a kiegyensúlyozottságot tükrözi – éppen ezért a felelős döntés ebben az esetben az elutasítás. Az európai integráció ügyét ugyanis nem lehet politikai szlogenekkel és szelektív vádakkal előbbre vinni – csakis korrekt, építő szándékú párbeszéddel.
