Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai igazgatója közösségi oldalán közzétett bejegyzésében élesen bírálta a baloldal határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos politikáját, amelyet képmutatónak és álszentnek nevezett.
A megszólalás hátterében az a politikai vita áll, amely az elmúlt időszakban a felvidéki magyar közösség helyzete körül bontakozott ki. Kritikus értékelések szerint Magyar Péter és a Tisza Párt jelenlegi megszólalásai nem valódi szolidaritást tükröznek, hanem politikai számítást: a felvidéki magyar közösség jogbiztonságát érintő ügyet belpolitikai fegyverként használják.
A vita kiéleződését egy konkrét, jogi következményekkel járó lépés váltotta ki, amely közvetlenül a felvidéki magyar közösség jogbiztonságát érinti.
A vita középpontjában a Beneš-dekrétumok állnak, miután a szlovák parlament nemrég büntetőjogi kategóriává tette „a második világháború utáni rendezés” megkérdőjelezését. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki nyilvánosan vitatja a dekrétumok jogosságát, akár szabadságvesztéssel is számolhat. A Beneš-dekrétumok a kollektív bűnösség elvén alapulva magyarok és németek jogfosztását, vagyonelkobzását és kitelepítését alapozták meg – olyan intézkedéseket, amelyeket soha nem vontak vissza, és amelyektől egyetlen szlovák kormány sem határolódott el.
A kérdés nem lezárt történelmi fejezet, hanem máig ható jogfosztás. Magyarországi és más kisebbségi szervezetek az elmúlt évtizedekben többször próbálták európai fórumok elé vinni az ügyet, érdemi eredmény nélkül. Az Európai Unió – miközben rendszeresen a jogállamiságra és az alapértékek védelmére hivatkozik – következetesen nem vállalt konfliktust az őshonos nemzeti kisebbségek érdekében.
A képmutatás különösen látványossá vált akkor, amikor az RMDSZ által kezdeményezett, az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló Minority SafePack európai polgári kezdeményezést az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság végleg elutasította. Miközben a migráció ügyében rövid idő alatt születtek kötelező döntések, forráselosztások és jogszabályok, több tízmillió európai őshonos kisebbség – köztük közel kétmillió magyar – jogainak védelméhez nem volt politikai akarat.
Ebben az időszakban Magyar Péter és a Tisza Párt már az Európai Parlamentben, a Manfred Weber vezette Európai Néppárt frakciójában foglaltak helyet. Kritikusok szerint ekkor azonban nem szólaltak fel a kettős mérce ellen, nem vállaltak konfliktust a többséggel, és nem álltak ki a külhoni magyar közösségek mellett akkor, amikor az nem kecsegtetett belpolitikai haszonnal.
A határon túli magyar közösségek ügye most akkor került újra előtérbe, amikor egyes politikai szereplők úgy ítélték meg, hogy az alkalmas lehet a kormány elleni támadásokra. A bírálatok szerint azonban ez nem szolidaritás, hanem politikai számítás, és a külhoni magyar közösségek nem kampányeszközök.
Orbán Balázs bejegyzésében ugyanakkor egyértelművé tette: a nemzeti kormány álláspontja a Beneš-dekrétumok ügyében világos és következetes, elutasítja a kollektív bűnösség elvét, mivel az alapvetően ellentétes az emberi jogokkal és az európai jogállami normákkal. Mint fogalmazott, elfogadhatatlannak tartják, hogy bárkit pusztán közösségi hovatartozása miatt fosszanak meg jogaitól.
Kiemelte, hogy Magyarország minden egyes szlovák–magyar kisebbségi tárgyaláson napirendre tűzi a Beneš-dekrétumok kérdését, és következetesen fellép azok ellen. Hozzátette: a magyar kormány a külhoni magyar közösségek legitim politikai képviselete és demokratikusan megválasztott vezetői mögött áll, velük együttműködve képviseli a magyar érdekeket.
Orbán Balázs szerint ugyanakkor súlyos ellentmondás, hogy azok a politikai erők próbálják most a határon túli magyarokat politikai célokra felhasználni, akik korábban az állampolgárság, a szavazati jog és az anyaországi támogatások megvonását szorgalmazták. Úgy fogalmazott: a Tisza Párt és a Demokratikus Koalíció hiába próbálkozik, a határon túli magyar közösségek saját tapasztalataik alapján tudják, hogy a baloldalra nem, a nemzeti kormányra viszont mindig számíthatnak.
