Nem a zászlóval van a baj, hanem a fejben lévő zűrzavarral.
Szombaton jelent meg a Déli Szemlén egy videó, amelyen egy belgrádi román férfi, Alex B. azzal „írja át” a történelmet, hogy a nándorfehérvári diadal emlékkövéről letépi a magyar zászlót, majd román szalagot helyez el a kőre. Miközben a kamerába nézve kijelenti: „Teszünk román szalagot. Mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok. Erdélyt… Hunyadi János.” Majd így folytatja: „1944-ig semmi nem volt itt, csak mocsár. Aztán az Új Belgrád fel lett építve, de nem pénzen, hanem pro bono. A kommunista brigádok jöttek, románok és magyarok is, dolgoztak ingyen. A nagymamám is benne volt.”
Ez a videó most nemcsak egy indulatos egyén kirohanása. Ez egy példája annak, amikor a múlt szimbolikus emlékezeti tereit valaki önkényesen kisajátítja, és történelmi igazságtételként tálalja saját tévképzeteit. Ezért muszáj reagálni. Nem zászlóháborúval, hanem tényekkel. Nem szabad engedni, hogy a szélsőséges románon megerősödése begyűrőződjön a békésen élő magyarok és szerbek világába.
Ki is ez az ember?
Alex B. egy belgrádi román, akit az elmúlt években aktivistaként ismerhettek meg azok, akik figyelemmel kísérik a Timok-völgyi román kisebbség tevékenységét. Saját YouTube-csatornát működtet, több parlamenti választáson is próbálkozott indulni, de sosem szerzett mandátumot. Nyíltan vállalja nemzeti elkötelezettségét, és folyamatosan bírálja a szerbiai hatóságokat, amiért – szerinte – elnyomják a románokat. Számos, főként román nyelvű interjúban beszél arról, hogy a magyarok ellopják a történelmüket, és hogy Hunyadi János valójában „román hős”. Ez a „zászlócsere-akció” nem az első eset: saját elmondása szerint rendszeresen felcseréli a magyar szalagot románra, így „állítva helyre az igazságot”.
Nézzünk pár tényt…
Hunyadi János nem volt román, de nem is magyar–román kérdés volt
Hunyadi János a Magyar Királyság főméltósága volt, a nándorfehérvári győzelem idején az ország kormányzója, azaz tényleges uralkodója. Azt állítani róla, hogy „román volt”, nemcsak anakronizmus, de értelmetlen is a 15. századi kontextusban. A középkori nemesi identitás nem a mai nemzeti kategóriák szerint működött. Hunyadi apja valószínűleg a havasalföldi vajda szolgálatából emelkedett ki, de maga János a magyar politikai elit tagja, magyarul beszélő főúr, aki a latin és magyar írásbeliség világában élt. Erdélyi, magyar királyi birtokosként nem képviselt semmilyen „román nemzeti ügyet”, amely egyébként nem is létezett még.
Nándorfehérvár nem román történelmi tér
A nándorfehérvári diadal a keresztény világ – és különösen a magyar királyság – győzelme volt. A várost és környékét ekkor teljes egészében a Magyar Királyság irányította, amelyhez semmilyen román közigazgatási vagy katonai kötődés nem fűződött. A győzelem hírére rendelt el III. Callixtus pápa déli harangozást – az egész keresztény világban. Ez a közös keresztény örökséghez tartozik, de történelmi értelemben magyar hadvezetés, magyar államszervezet és magyar katonai szervezés tette lehetővé. Hunyadi mellett Kapisztrán János és a magyar parasztok tömegei harcoltak, nem pedig a vlach falvak önkéntesei.
A „semmi nem volt itt 1944-ig” típusú kijelentések történelmietlenek
A kijelentés, miszerint „1944-ig csak mocsár volt” Nándorfehérváron, figyelmen kívül hagyja, hogy Belgrád – latinul Singidunum – az egyik legrégebbi folyamatosan lakott város a térségben. A város már a római korban jelentős katonai központ volt, a középkorban pedig többször is a magyar és török haderők ütközőzónája. A nándorfehérvári vár ostromának dátuma – 1456 – csaknem ötszáz évvel előzi meg az említett mocsárállapotot. Új-Belgrád kommunista építkezésének mitizálása fontos identitáselem lehet, de nem lehet ezzel letörölni a történelmi emlékezet több évszázados rétegeit.
Nem a zászló fáj, hanem az üzenet
Mert ha a szalagcsere csak egy ember magánakciója, akkor egy kulturált társadalom mosolyogva vállat von. De ha ebből identitáspolitikai narratíva, szándékos történelemhamisítás és közösségellenes gesztus lesz, arra válaszolni kell. Méltósággal, tényekkel, higgadtan – de egyértelműen. Sajnos a romániai elnökválasztás úgy néz ki nem csak a belpolitikai hangulatot korbácsolja, hanem már a szomszédos országok közhangulatára is hatással van. A magyar-szerb kapcsolatokért rengeteg erőfeszítést tett a két ország. Nem szabad engedni, hogy más nemzetek szélsőségei ezt a békét rugdossák.
