Felháborodott olvasói levelet kaptunk N. Jánostól. Azt rója fel egyes vajdasági magyar szervezeteknek, hogy szerinte túl gyengék ahhoz, hogy önálló listát állítsanak és kiálljanak a magyar érdekekért. Ehelyett egy szerb listát – az egyetemisták listáját (a szerk.) – támogatják, és arra biztatják a magyarokat, hogy azt támogassák.
A parlamenti választáson egy kisebbségi lista benyújtásához 5000 hitelesített választói aláírás szükséges. N. János szerint a szervezetek gyengeségét jól példázza az MNT november 8-i választására folytatott aláírásgyűjtés. Állítása szerint a VMÚ, a VMDK és a MALTER erejüket egyesítve, több héten át gyűjtötte az induláshoz szükséges 1200–1300 aláírást, miközben a Vajdasági Magyar Plénum több hét után is csak a szükséges mennyiség közel felénél tartott. Ebből arra következtet, hogy a szervezeteknek még összefogva sem lenne esélyük összegyűjteni a parlamenti induláshoz szükséges 5000 aláírást.
N. János szerint különösen ellentmondásos, hogy miközben ezek a szervezetek nem tudnak saját listával indulni, egy másik lista mögé állnak. Úgy látja, ezzel a magyar érdekképviseletet gyengítik, miközben vannak olyan szervezetek, amelyek évtizedek óta vállalják ezt a munkát.
Levelében az 1944–45-ös délvidéki vérengzéseket is felidézi. Azt írja, akkor vajdasági magyarok tízezrei az életüket áldozták a közösségükért és a magyarságukért. N. János szerint ma vannak, akik politikai karrierjük fellendítésének reményében, vagy akár háttéralkuk nyomán szerzett pénzekért fordulnak szembe a közösséggel.
N. János hangsúlyozza, hogy nem önmagában azt kifogásolja, ha egyes politikusok vagy szervezetek nem állnak be az egyetlen magyar lista mögé. Szerinte a kérdés az, hogy ha egy szervezet saját munkája nem kap akkora közösségi támogatást, hogy össze tudja gyűjteni az önálló induláshoz szükséges 5000 aláírást, miért buzdítja a vajdasági magyarokat arra, hogy egy szerb listát támogassanak.
Olvasónk szerint mindez túlmutat a politikai nézetkülönbségen: a magyar érdekképviselet és az önálló magyar parlamenti jelenlét kérdéséről van szó. Levelének végén N. János így fogalmaz: „Mi ez, ha nem nemzetárulás?”
Az olvasói levélben megfogalmazott vélemények a levélíró álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség véleményével.
Címlapképünk illusztráció.
