Az „elfogadás” fogalma az elmúlt években jelentős változáson ment keresztül, különösen néhány túlzottan lelkes liberális csoport miatt, akik eltorzították azt, és szinte nevetség tárgyává tették. Amikor valaki olyan értéket képvisel, amely a társadalom többsége számára nem elfogadott, természetes, hogy megpróbálja megértetni ezt másokkal. Azonban a woke kultúra olyan szélsőséges formát öltött, hogy még a nyitott embereket is elidegeníti bizonyos kérdésektől, például a homoszexualitástól.
A 2024-es párizsi olimpia megnyitóját sokan kritizálták, mivel úgy érezték, hogy a keresztény vallást parodizálta. A Pride események során néhány szélsőséges résztvevő gyakran meggyalázza a keresztény szimbólumokat, figyelmen kívül hagyva azok jelentőségét a többségi társadalom számára. Bár ezek a szélsőségesek a Pride résztvevőinek csak kis százalékát alkotják, mégis képesek arra, hogy elidegenítsék a jóérzésű embereket egy alapvetően fontos ügytől, amely az emberi egyenlőségről szól.
Az olimpiai megnyitó több kárt okozott, mint az a kis százalékú csőcselék, akik folyamatosan gyaláznak. Nehéz megérteni, miért kellett a woke kultúrát bevonni a világ legnagyobb sporteseményébe, amelynek a sportról és a világ egységének szimbolizálásáról kellene szólnia. Később kiderült, hogy nem Leonardo Da Vinci Utolsó vacsoráját akarták kiparodizálni, hanem Jan Harmensz van Biljert Thetisz és Péleusz házasságát ünneplő festményét kívánták megjeleníteni. Ennek ellenére felmerül a kérdés: mi köze van mindehhez a transzvesztitáknak és drag queeneknek?
A liberális világ nem adott választ erre, sőt, lekezelően írtak a felháborodott emberekről, mondván, hogy tudatlanok, és azért nem értik, mert ez maga Franciaország volt. Schiffer András volt országgyűlési képviselő találóan fogalmazta meg ezt a kérdést: „Annyira tipikus. Most, hogy kitört a felháborodás a megnyitó ünnepség miatt, a progresszívek gyorsan elárasztották a netet kicsit sem feltűnően egyező egyen-magyarázatokkal: ennek az a lényege, hogy minden progresszív rettenetesen művelt művészettörténetileg (is), annyira, hogy még Jan Harmensz van Biljert, ‘kevéssé ismert németalföldi festő’ Istenek lakomája című festményét is ismeri, amit persze a sok sudri bunkó nem, ezért keverik ők össze Leonardo Utolsó vacsorájával, tehát kiderült, hogy aki felháborodott, az egyúttal bunkó is.”
A woke kultúra az utolsó lépéseket teszi afelé, hogy a társadalom teljesen elutasítsa és elforduljon tőle. Érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy vajon tényleg a kívánt „elfogadást” érik el ezzel, vagy éppen ellenkezőleg, a teljes elidegenítést.
