Immáron 104 éve annak, hogy a trianoni békeszerződéssel megcsonkították hazánkat, és ezzel átrajzolták Magyarország térképét. Több millió magyar került idegen hatalmak véres keze alá. Egy nemzetet zúztak ezzel porrá? Vagy csak akartak? Nemzetünket ennél erősebb fából faragták. Bár korábbi területeinkhez képest országunk egyharmadára zsugorodott, ma is itt vagyunk, és szerves alakítói vagyunk a jelenkori Európának.
Számos olyan próbálkozás volt már az évezredes történelmünk során, amely a trianonihoz hasonló törekvéseket mutatott, de mi, magyarok mindig álltuk a sarat. Nem adtuk fel. Kár lenne azon rágódni, hogy pontosan mi is vezetett országunk megcsonkításához, hiszen a történelem vaskerekét úgysem lehet már visszaforgatni, de a jelen és a jövő a mi kezünkben van.
Hogy mi lehet fényes jövőnk kulcsa? Talán az, ha összefogunk? Ha eggyé lesz nemzetünk? Ha erős szövetséget alakítunk ki a szomszédos országokkal? Minden bizonnyal igen. Különösen fontos ez a mai, nemzetközi harcokban. Ma már nem Romániával, Szlovákiával, vagy Szerbiábal vannak vitáink, hanem a nyugattal. Azzal a nyugattal, amely ránk akarja erőltetni szabadelvű gondolkodásának túlzó jellegét. Egoizmussal, karrierszemlélettel, multikulturalizmus, genderlobbival törnek be hozzánk. De miért teszik ezt? Talán meg akarnak fosztani bennünket minden identitásunktól? Nem csak nemzeti, faji, vallási, hanem már a nemi azonosságtudatunktól is, hiszen egy identitásától megfosztott tömeg könnyen válik irányíthatóvá és ezáltal beágyazhatóvá a globalista világrendbe. Ez a nyugatról érkező kulturális folyam, regionális összefogás hiányában pedig megállíthatatlannak látszik.
Így állunk most. Együtt erő, szerteszét gyöngeség vagyunk. Európában már csak mi, közép-európaiak őrizzük igazán nemzeti, etnikai, vallási identitásunkat. Trianonhoz a gőg, a cinizmus, az ego és a kiszolgáltatottság vezetett. Ma, A Nemzeti Összetartozás napján emlékezzünk. Emlékezzünk, és tanuljunk a múltból azért, hogy ne eshessünk bele egy Trianonhoz hasonló mélységű gödörbe. Ha kaput nyitnánk a nyugat identitást vesztett politikájának, minden bizonnyal a trianonihoz hasonló halálfélelem és sivárság járná át az országunkat. Ám szinte biztosak lehetünk benne: a harangok már nem zúgnának szerte az országban.
Az országcsonkítás esetén „csak” határainkat módosítottak. A tudatos, ideológiai eszközökkel történő nemzetgyilkosság sokkal súlyosabb lehet. Akár végleg eltűnhetünk. Szóljon hát a mai nap az emlékezésről. Merengjünk a múlt szörnyűségein, a családi, nemzeti tragédiánkon, tanuljunk belőle és vezessük fényes jövőbe hazánkat, nemzetünket!
