Márton napjához sok néphagyomány kapcsolódik, azt legtöbben tudják, hogy ilyenkor libát szoktunk enni és újbort inni, de miért is ünnepeljük Márton napját? Ki volt ő és milyen néphagyományok kapcsolódnak még november 11-hez?
Márton napja, azaz november 11. hagyományosan a mezőgazdasági munkálatok végét jelenti, ilyenkor kapták meg a földműves parasztok az éves juttatásukat, mellé pedig egy hízott libát is, amiből természetesen finom fogásokat varázsoltak az asztalra.
Márton napja az egyházi esztendő hagyományai szerint a kisfarsang idejére esik, a lakodalmak és bálok és mulatságok ideje volt, egyúttal az adventi 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, így még inkább át tudták magukat adni az emberek az evés-ivás élvezetének, hogy a böjt alatt kevésbé éhezzenek.
Ráadásul Márton napján a hagyomány szerint nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta, így még inkább jutott idejük a mulatozásra.
Márton napjára már újbor is volt, így általában azzal koccintottak ilyenkor. A kisfarsang időszaka aztán Katalin-nappal (november 25.) zárult le.
A Márton napi dínom-dánomhoz kapcsolódik két mondás is: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik”, valamint „Aki Márton-napon újbort nem iszik, egész évben szomjazik.”
Márton-napi jóslások
Időjárással kapcsolatos „jóslások” is kötődnek ehhez a naphoz: ha Márton napján havazik, gyakran elhangzott: „Eljött Márton szürke lovon.” “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
A kisütött liba mellcsontjából jósoltak is, az időjárásra vonatkozó következtetéseket vontak le, nevezetesen: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Ha vörös, akkor nagy hidegre lehet számítani.
Az is fontos az időjóslás szempontjából, hogy amilyen időjárás van Márton napján – ennek az ellenkezője várható karácsonykor, vagy akár egész télen.
Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.
A pásztorok ilyenkor egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje. Márton vesszeje többágú volt, s úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
Márton legendája
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, s az első szent, aki nem mártírként halt meg.
Márton nap különösen jeles ünnep Szombathelyen, hiszen a legenda szerint a 4. században azon a környéken született Márton, aki a római császár katonájaként szolgált és egy fagyos téli estén – a mai Franciaország területén lovagolva – megosztotta köpenyét egy didergő koldussal. Még aznap éjjel álmában megjelent neki Jézus, a koldus alakjában, innentől kezdve őt szolgálta Márton.
Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A monda szerint Márton annyira szerény volt, hogy úgy érezte, nem méltó a püspöki címre, így a kinevezés elől elbújt egy libaólban. A libák azonban gágogásukkal elárulták, így megtalálták Mártont és Tours püspökévé szentelték.
Életét végig csodák és hihetetlen gyógyulások kísérték. Szent István király később Magyarország védőszentjévé is választotta, majd az ő tiszteletére épült meg a mai Pannonhalmi Bencés Főapátság.
Márton-napi szokások más országokban
Német nyelvterületeken, Németországban, Hollandia egyes részein és Ausztriában lampionos felvonulásokkal, Márton-tüzek gyújtásával ünnepelnek, gyakran Szent Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet. Általában műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal. Az egyik legjellegzetesebb Márton-napi ajándék a “Weckmann”, ami egy édes tésztából készült ember alakú figura.
Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és barátok ilyenkor gyűlnek össze, sült gesztenyét esznek és bort, “jeropiga”-t (must és pálinka keveréke) és “aguapé”-t (gyenge, vizezett bor) isznak.
A Márton-nap éppen Mindenszentek és Miklós-nap (Mikulás) közé esett, a hozzá kapcsolódó népszokások és hagyományok ezért mindkét ünnepre hasonlítanak.
Forrás: vajma.info
