Október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésére emlékezünk, amely a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás elleni békés tüntetéssel kezdődött, majd fegyveres felkeléssé alakult. A forradalom kezdőnapja 1990 májusa óta Magyarország nemzeti ünnepe. Idén a történelmi események 70. évfordulóját ünnepeljük.
Az 1956-os forradalom előzményei között meghatározó szerepet játszott a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúrával szembeni elégedetlenség, valamint a szovjet befolyás megszüntetésének követelése. A társadalmi és politikai feszültségek 1956 októberében országos megmozdulásokhoz vezettek, amelyek végül fegyveres szabadságharccá alakultak.
AZ EGYETEMISTÁK KÖVETELÉSEIVEL KEZDŐDÖTT AZ 1956-OS FORRADALOM
A forradalom előkészítésében jelentős szerepet vállaltak az egyetemisták. Október 16-án a szegedi hallgatók létrehozták a pártállamtól független Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét (MEFESZ), amelyhez a következő napokban számos felsőoktatási intézmény diáksága csatlakozott.
Október 22-én a budapesti Műegyetemen tartott nagygyűlésen a hallgatók 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket. Egyebek mellett a szovjet csapatok kivonását, Nagy Imre vezetésével új kormány megalakítását, többpárti választások megtartását, valamint a vélemény- és szólásszabadság biztosítását követelték.
Másnap, október 23-án Budapesten tömegtüntetés kezdődött. A résztvevők a Petőfi-szobornál gyűltek össze, majd a megmozdulás a főváros más pontjaira is átterjedt. A tüntetők a kommunista vezetés távozását és Magyarország függetlenségének helyreállítását követelték.
A demonstráció egyik jelképe a közepén lyukas magyar zászló lett, amelyből a tüntetők kivágták a szovjet mintájú címert.
A BÉKÉS TÜNTETÉSEKBŐL FELKELÉS LETT
Október 23-án este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára rádióbeszédében elítélte a tüntetéseket, és elutasította a követeléseket. A fővárosban ezt követően tovább fokozódott a feszültség.
A Magyar Rádió épületénél fegyveres összecsapások kezdődtek, miközben a tüntetők a Dózsa György úton ledöntötték a nyolc méter magas Sztálin-szobrot, amely a kommunista diktatúra egyik jelképe volt.
A következő napokban a harcok Budapest több pontjára és vidéki településekre is átterjedtek. A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok beavatkozásával a felkelés fegyveres szabadságharccá alakult.
Október 24-én Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnökké. A forradalom napjaiban újjáalakultak a korábban megszüntetett politikai pártok, és megkezdődött a többpárti politikai rendszer helyreállítása.
A megmozdulásokat több helyen véres események kísérték. Október 25-én a budapesti Kossuth téren tüzet nyitottak a tüntető tömegre. A sortűz áldozatainak pontos száma máig nem ismert, de száznál többen veszíthették életüket. A következő napokban több vidéki városban, köztük Mosonmagyaróváron és Miskolcon is halálos áldozatokat követelő sortüzek történtek.
NOVEMBER 4-ÉN A SZOVJET HADSEREG MEGINDÍTOTTA A TÁMADÁST
Nagy Imre november 1-jén bejelentette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A forradalom sorsát azonban a november 4-én megindított szovjet katonai beavatkozás pecsételte meg.
A szovjet hadsereg jelentős erőkkel támadta meg Budapestet és az ország több pontját. A túlerővel szemben a fegyveres felkelők még napokig ellenálltak, utolsó csoportjaik harcát november 10–11. körül törték meg.
A hatalmat a szovjet támogatással megalakult, Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vette át.
A Központi Statisztikai Hivatal 1957 januárjában készült jelentése szerint az 1956. október 23. és 1957. január 16. közötti időszakban országosan 2652 ember halt meg, és 19 226-an sebesültek meg. A forradalom leverését követően mintegy 200 ezren hagyták el Magyarországot.
A FORRADALOM LEVERÉSÉT SÚLYOS MEGTORLÁS KÖVETTE
A szabadságharc leverése után a Kádár-rendszer megtorló intézkedéseket vezetett be. Több ezer embert ítéltek börtönbüntetésre vagy internáltak, a kivégzettek számát pedig a különböző történelmi források 220 és 340 közé teszik.
A megtorlások egyik legismertebb eseménye Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró kivégzése volt 1958. június 16-án. Mindhármukat politikai indíttatású perben ítélték halálra.
Az 1956-os eseményeket a kommunista rendszer évtizedeken keresztül ellenforradalomként értékelte, a forradalom résztvevőinek és áldozatainak nyilvános megemlékezése pedig politikai korlátozásokba ütközött.
MIKOR LETT OKTÓBER 23. MAGYARORSZÁG NEMZETI ÜNNEPE?
Az 1956-os forradalom hivatalos megítélésében 1989 januárjában következett be fordulat, amikor Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségének tagja népfelkelésnek nevezte az 1956-os eseményeket.
Ugyanebben az évben, 1989. október 23-án, a forradalom kitörésének 33. évfordulóján Szűrös Mátyás Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. A dátum ezzel a rendszerváltozás egyik meghatározó eseményéhez is kapcsolódott.
A rendszerváltozást követően megalakult első szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2-án elfogadott első törvényében megörökítette az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította.
Október 23. így egyszerre emlékeztet az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetére, valamint a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltására. Az ünnep a magyar történelemben a nemzeti függetlenségért és a szabadságért folytatott küzdelem emléknapja.
Címlapképünk archív fotó, forrás: Magyarország Kormánya
