A belgrádi klub a 1990–91-es szezonban lenyűgöző teljesítményt nyújtott. Olyan csapatokat győzött le, mint a Grasshoppers, a Rangers, a Dynamo Dresden és a Bayern München. Az elődöntőben a Crvena zvezda a Bayern München ellen játszott, és a párharc igazi futballdráma volt. Az első mérkőzést idegenben, Münchenben rendezték, ahol a belgrádi csapat 2–1-es bravúros győzelmet aratott. A visszavágón, Belgrádban 2–2-es döntetlen született – de nem akárhogyan: a 90. percben, amikor a Bayern 2–1-re vezetett és hosszabbításra állt a meccs, Klaus Augenthaler öngólt vétett, amivel a Zvezda egyenlített, és így 4–3-as összesítéssel bejutott a döntőbe.
A döntő: Bari, 1991. május 29.
A döntőt az olaszországi Bari városában, a San Nicola Stadionban rendezték, ahol a Crvena zvezda az Olympique Marseille csapatával mérkőzött meg. A rendes játékidő és a hosszabbítás során egyik csapat sem tudott gólt szerezni, így a győztest tizenegyespárbaj döntötte el. A Crvena zvezda játékosai – Prosinečki, Binić, Belodedić, Mihajlović és Pancsev – mind értékesítették büntetőiket, míg a Marseille részéről Manuel Amoros hibázott. A belgrádiak 5–3-ra nyerték a párbajt, ezzel megszerezve első és máig egyetlen BEK-győzelmüket.
Raymond Goethals, a francia csapat edzője, aki az elődöntőket követően örült, hogy nem a Bayernnel játszik csapata a fináléban, ezt mondta a vereség után: „A Crvena Zvezda sokkal gyengébbnek bizonyult, mint amilyennek hittük, mégis győzni tudott, mert a szerencse mellé szegődött. A 11-es rúgás meg kész lutri.”
Nem mondott neki ellent a Crvena Zvezda diadalittas mestere, Ljupko Petrovič sem: „Szemre mi játszottunk gyengébben, de a hosszabbításban és a tizenegyesek rúgásakor bebizonyítottuk, hogy a mienk a stabilabb csapat. Igaz, szerencsénk is volt.”
A csapat és a kulcsszereplők
A Crvena zvezda sikerét olyan kiváló játékosok alapozták meg, mint Robert Prosinečki, Dejan Savićević, Siniša Mihajlović, Darko Pančev és a csapatkapitány, Stevan Stojanović. Stojanović különösen emlékezetes teljesítményt nyújtott a döntőben, ahol megfogta Amoros büntetőjét, és ezzel hozzájárult csapata győzelméhez.
A BEK-győzelem után a Crvena zvezda decemberben Tokióban az Interkontinentális Kupát is elhódította, miután 3–0-ra legyőzte a chilei Colo-Colo csapatát. Vladimir Jugović két gólt szerzett a mérkőzésen, és a találkozó legjobbjának választották.
Sajnos a sikert nem követte hosszú távú stabilitás. A délszláv háború kitörése és az azt követő politikai és gazdasági instabilitás miatt a csapat kulcsjátékosai külföldre távoztak, és a klub nem tudta megőrizni korábbi erejét
A Crvena zvezda 1991-es BEK-győzelme máig az egyetlen olyan eset, amikor egy jugoszláv csapat elhódította a legrangosabb európai klubtrófeát.
