Slobodan Milošević, Szerbia és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság volt elnöke 20 évvel ezelőtt, 2006. március 11-én hunyt el a hágai nemzetközi bíróság fogdájában, miközben ellene Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban elkövetett háborús bűnök miatt folyt per. Halálával a délszláv háborúk egyik legjelentősebb politikai szereplőjének bírósági eljárása ítélet nélkül ért véget.
Slobodan Milošević 1941. augusztus 20-án született Požarevacon montenegrói származású szülők gyermekeként. Fiatalon csatlakozott a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéhez, majd 1964-ben jogi diplomát szerzett a Belgrádi Egyetemen.
Milošević az 1980-as évek közepén lépett be aktívan a politikába. Ivan Stambolić, a Szerbiai Kommunisták Szövetségének vezetője támogatta felemelkedését, és 1984-ben a belgrádi pártszervezet élére került. Rövid idő alatt sajátos populista politikai stílust alakított ki.
Növekvő politikai befolyását felhasználva 1987-ben kiszorította korábbi mentorát, Ivan Stambolićot a szerb kommunista párt éléről. Pártvezetőként követelte, hogy a jugoszláv szövetségi kormány állítsa vissza Szerbia teljes ellenőrzését a Vajdaság és Koszovó felett, amelyek addig jelentős autonómiával rendelkeztek. Ugyanakkor a gazdasági reformokat bírálta, és a szocialista gazdasági modell állami szerepvállalását védelmezte.
1988-ban híveit ültette a vajdasági és koszovói tartományi vezetés élére, majd 1989-ben Szerbia elnökévé választották. Elnöksége alatt alkotmánymódosításokkal jelentősen csökkentette a két tartomány autonómiáját. A többpártrendszer bevezetésének időszakában a Szerbiai Kommunisták Szövetségét Szocialista Párttá alakította, és az 1990-es választásokon ismét elnökké választották.
Az 1990-es évek elején Jugoszlávia politikai válságba került. Szlovénia és Horvátország vezetői a lazább államszövetség mellett érveltek, Milošević azonban ezt elutasította. 1991-ben Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, majd 1992-ben Bosznia-Hercegovina is kivált Jugoszláviából. A konfliktusok fegyveres háborúvá eszkalálódtak, amelyben a szerb milíciák is részt vettek.
A boszniai háború három évig tartott, majd 1995-ben a daytoni békemegállapodás vetett véget a harcoknak. Milošević támogatta a megállapodást, részben azért is, mert Jugoszlávia gazdasága súlyosan megszenvedte az ENSZ által 1992-ben bevezetett nemzetközi szankciókat.
1997-ben Milošević a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke lett, amely ekkor már csak Szerbiából és Montenegróból állt. Hatalmát politikai ellenfelei elnyomásával, a médiára gyakorolt befolyással és különböző pártokkal kötött politikai szövetségekkel tartotta fenn.
1998-ban újabb fegyveres konfliktus robbant ki Koszovóban a szerb biztonsági erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg között. 1999 tavaszán a NATO légi hadjáratot indított Jugoszlávia ellen. A konfliktus végül azzal zárult, hogy Milošević beleegyezett a koszovói szerb erők kivonásába.
A koszovói háború idején, 1999 májusában a hágai Nemzetközi Törvényszék vádat emelt ellene háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények miatt. A politikus később elveszítette hatalmát, a 2000-es választások után tömegtüntetések hatására távozott az elnöki posztról.
Fotó: Ottawa Citizen
