A szerb ellenzék ma ismét bebizonyította, hogy ha politikai érvekkel nem boldogul, akkor jön a cirkusz, a füstbomba, a dulakodás, a parlamentáris demokrácia megcsúfolása. Függetlenül attól, hogy valaki egyetért-e a jelenlegi szerb kormány politikájával, a mai események egyértelműen rávilágítanak az ellenzék mély válságára: nincs politikai vízió, nincs valódi alternatíva – csak agresszió, rombolás és botránypolitizálás.
A füstbomba a politikai eszköztár legmélyebb bugyra, a végső kétségbeesés jele. Ez nem a hatalom elleni legitim fellépés, nem a demokratikus küzdelem része, hanem puszta anarchia. És mindezt azok követik el, akik évek óta az erőszakmentességre és a demokrácia tiszteletére hivatkoznak. Most pedig egy nyolcadik hónapban lévő terhes nőt is sikerült megsebesíteniük. Miféle politikai alternatíva az, amelyik egy nőkre és kismamákra is veszélyt jelentő randalírozásba torkollik?
Minden ellenzéknek joga van tiltakozni, sőt, kötelessége is, ha valódi politikai bűnök történnek. De amikor az egyetlen „programjuk” az ülésterem felforgatása, füstbombák dobálása, és női képviselők bántalmazása, akkor azt üzenik: nem kormányváltásra készülnek, hanem káoszba akarják taszítani az országot. Nem az emberek érdekeit képviselik, hanem saját tehetetlenségük és frusztrációjuk manifesztációja ez az egész.
Mindezt tetézi, hogy egy képviselő sztrókot kapott a füstbomba robbanása után. Ez már nem puszta politikai hisztéria, hanem életveszélyes, felelőtlen bűncselekmény. Hol vannak most a civil szervezetek, az emberi jogi aktivisták, a nyugati sajtó, akik minden más esetben azonnal diktatúrát kiáltanak, ha valaki egy hangosabb szót mer szólni az ellenzékkel szemben?
A szerb ellenzék nem csupán saját politikai hitelét rombolta le végleg, hanem azokat is cserbenhagyta, akik valóban változást akartak. Egy demokratikus ellenzéknek az a dolga, hogy a szavazók számára reális, építő jellegű alternatívát nyújtson. Ehelyett ezek az emberek anarchista csoportokká váltak, akik az utcai erőszakot és a parlamenti randalírozást tekintik politikai stratégiának.
A politikai helyzet Szerbiában messze nem ideális, de ha ez az ellenzék az egyetlen alternatíva, akkor a jelenlegi kormányzatnak nem sok félnivalója van a következő választásokon. Azok az emberek, akik ma a parlamenti ülésterem helyett a mentőautóban kötöttek ki, jó eséllyel nem felejtik el, kik felelősek az életveszélyes helyzetért. Füstbombával még soha senkit nem győztek meg, és nem is fognak.
