Időről időre fellángol a vita a külhoni magyar állampolgárok választójogáról, egy friss Medián-kutatás azonban – amely a Political Capital megbízásából készült – most pontosabb képet ad arról, hogyan vélekednek erről a kérdésről a magyarországi választók.
A felmérés szerint a teljes mintában 35 százalék megszüntetné a külhoni magyarok választójogát, míg 28 százalék változatlan formában megtartaná azt. Ugyanakkor egy ugyancsak jelentős, 35 százalékos csoport inkább megtartaná a választójogot, de bizonyos szabályokon változtatna.
A valódi törésvonal azonban egyértelműen a pártpreferenciák mentén rajzolódik ki.
A Tisza-szavazók körében mindössze 9 százalék támogatja a jelenlegi rendszert változtatás nélkül. Ezzel szemben 46 százalék módosítana rajta, míg 44 százalék teljesen megszüntetné a külhoni magyar állampolgárok választójogát.
A számokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a Tisza-tábor több mint 90 százaléka nem ért egyet azzal a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a külhoni magyarok – magyarországi lakcím hiányában – levélszavazás útján adhatják le a voksukat. Vagyis döntő többségük vagy korlátozná, vagy teljesen meg is szüntetné ezt a jogot, amely élesen szembeállítható azzal az elvvel, amely a külhoni magyarokat a nemzet teljes jogú részének tekinti.
A vita szempontjából nem mellékes az sem, hogy a külhoni szavazatok tényleges politikai súlya korlátozott. A kutatás szerint a megkérdezettek 48 százaléka úgy látja, hogy legfeljebb 1–2 mandátum sorsát befolyásolhatják, míg a korábbi választások tapasztalatai is ezt erősítik meg.
A témában korábban Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is megszólalt, aki a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában hangsúlyozta: a külhoni magyarok választójoga nem egyedi magyar megoldás, hanem nemzetközi gyakorlat.
„Mi nem a saját akaratunkból lettünk határon túli magyarok, és végigküzdöttük generációkon át az elmúlt most már több mint száz évet” – fogalmazott, hozzátéve: a külhoni közösségek joggal tartanak igényt arra, hogy az egységes magyar nemzet részeként részt vehessenek a nemzet ügyeiben.
A VMSZ elnöke ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ez a részvétel elsősorban szimbolikus jelentőségű. Mint mondta, a határon túli magyarok legfeljebb két mandátum sorsára lehetnek hatással a 199 fős Országgyűlésben – ami megerősíti a kutatás megállapítását is, miszerint a külhoni szavazatok politikai súlya korlátozott.
A mostani kutatás eredményei mindezzel együtt egy korábbi felvetést is visszaigazolni látszanak: a külhoni magyar közösségek a választójog kérdésében is elsősorban a jelenlegi nemzeti kormányt alakító Fidesz–KDNP-re számíthatnak.
Mindez egyben azt a kérdést is felveti, hogy egy esetleges kormányváltás után a külhoni magyarok akár a szavazati jogukat is elveszíthetnék, hiszen a mostani kutatás eredményei egyértelműen ebbe az irányba mutatnak.
A kérdés azonban túlmutat a mandátumok számán.
A külhoni magyarok szavazati joga nem csupán politikai eszköz, hanem egyben szimbolikus kapocs is, amely megerősíti a nemzethez tartozás érzését, és jogi értelemben is kifejezi az egységes magyar nemzethez való tartozást.
Ezért a vita végén talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hány mandátum sorsát befolyásolják ezek a szavazatok, hanem az, hogy mit jelent ez a jog a határon túl élő magyar közösségek számára – identitásban, felelősségben és összetartozásban.
Félve tehető fel a kérdés: vajon azok a külhoni magyarok, akik a Fidesz–KDNP kormány által biztosított szavazati jogukkal élve a Tisza Pártra adják a voksukat a most áprilisi országgyűlési választásokon, nem éppen egy olyan politikai irányt támogatnak-e, amely ezt a jogot korlátozná vagy akár meg is szüntetné?
| A cikkben ismertetett kutatás módszertana: A Political Capital megbízásából a Medián által végzett adatfelvételre 2026. március 23. és 26. között került sor, az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentáló 1000 fős minta telefonos megkérdezésével. A véletlen mintavételből eredő kisebb torzulásokat a KSH népszámlálási adatai alapján súlyozással korrigálták, így a minta jól tükrözi a szavazókorú népesség demográfiai (nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szerinti) összetételét. Vizsgálatunkban a teljes mintában, a két fő pártpreferencia-csoportban, illetve a bizonytalanok körében kapott eredményekre fókuszálunk (utóbbi kategóriába tartoznak a pártot választani nem tudók és a pártválasztásukat eltitkolók is). A mintán belül a három általunk vizsgált csoport súlyozott aránya: TISZA (50%), Fidesz (29%), bizonytalanok (15%). A kisebb pártok szavazóinak elemszáma olyan alacsony, hogy a körükben kapott eredményekből nem lehet kellő biztonsággal érvényes állításokat megfogalmazni, ezért vizsgálatunkból ezeket a csoportokat kihagytuk. |
