Komoly nyitottság mutatkozik az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által felvetett úgynevezett fokozatos bővítési modell iránt a Nyugat-Balkánon. A javaslat szerint az új tagállamok bizonyos fontos jogosítványokról – köztük a vétójogról és az uniós intézményekben betölthető pozíciókról – lemondva juthatnának közelebb az Európai Unióhoz.
A terv lényege, hogy a csatlakozni kívánó országok már a teljes jogú tagság előtt bekapcsolódhassanak az unió működésének egyes területeibe, például az egységes piacba, miközben a politikai döntéshozatalban még nem rendelkeznének teljes jogkörökkel.
Aleksandar Vučić szerb elnök és Edi Rama albán miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lapban közös állásfoglalásban sürgették az Európai Uniót, hogy gyorsítsa fel a Nyugat-Balkán integrációját. Szerintük a teljes EU-tagság kilátása továbbra is a legerősebb ösztönző a reformokra, a beruházásokra és a régiós megbékélésre.
A két vezető által felvázolt elképzelés szerint a térség országai első lépésként gyorsított módon kapcsolódhatnának be az egységes piac működésébe, illetve akár a schengeni együttműködésbe is. Cserébe azonban több fontos jogosítványról lemondanának.
Az elképzelések szerint a csatlakozó országok nem küldenének képviselőket az Európai Parlamentbe, nem delegálnának saját biztost az Európai Bizottságba, és az Európai Tanácsban sem rendelkeznének vétójoggal. Utóbbi különösen jelentős, mivel ez az egyik legerősebb eszköz a tagállamok kezében az uniós döntéshozatal során.
A nyugat-balkáni országok csatlakozásának kérdése azonban továbbra is megosztja az Európai Uniót. Az Európai Bizottság legutóbbi bővítési jelentése szerint Szerbia több területen is lemaradásban van a szükséges reformok végrehajtásában.
Ezzel szemben Albánia gyorsabb ütemben halad a reformokkal, míg Montenegrót sokan a legelőrébb járó csatlakozó országnak tartják. Tirana célja, hogy legkésőbb 2030-ig teljes jogú EU-tag legyen.
Az Európai Unióban egyre többen hangsúlyozzák, hogy a Nyugat-Balkán integrációja geopolitikai szempontból is kulcsfontosságú. Ha a térség országai hosszabb ideig az unió peremén maradnak, fennáll a veszélye annak, hogy más nagyhatalmak – például Oroszország vagy Kína – növelik befolyásukat a régióban.
Ugyanakkor több tagállam továbbra is óvatos az új bővítési modellel kapcsolatban. A legtöbben úgy vélik, hogy a csatlakozni kívánó országokat ugyanazokhoz a szigorú feltételekhez kell kötni, és nem támogatják a „jogok nélküli” belépés lehetőségét – még Ukrajna esetében sem.
