Július 22-én nemcsak Hunyadi Jánosra emlékezünk, hanem arra a ferences szerzetesre is, aki a lelki és fizikai harcban is kiemelkedőt alkotott – ő Kapisztrán Szent János. Bár a nándorfehérvári diadal elsősorban Hunyadi nevéhez fűződik, Kapisztrán János szerepe legalább annyira meghatározó volt a győzelemben.
A 14. század végén az itáliai Capestrano városában született, és fiatalon jogot tanult Perugiában. Sikeres jogászként és bíróként működött, de egy hosszú börtönbüntetés után gyökeresen megváltoztatta életét: belépett a ferences rendbe, és vándorprédikátorként járta be Európát. Aszkéta életet élt, mezítláb járt, egyszer evett naponta, és vezeklőövet hordott. Prédikációi tömegeket vonzottak, és egyre nagyobb lelki hatást gyakorolt a kor társadalmára.
1455-ben érkezett Magyarországra, hogy a török veszélyre figyelmeztesse a keresztényeket. Térítő munkája eredményeképp mintegy 30 ezer felfegyverzett keresztest gyűjtött össze, akiket a nándorfehérvári vár felmentésére vezetett. Hetvenévesen maga is harcolt, miközben buzdító szónoklatai lelkesítették a népet. Az 1456. július 22-i diadalban kulcsszerepet játszott, még ha ezt sokan ma elfeledik is.
A csata után Kapisztrán János adta fel az utolsó kenetet Hunyadi Jánosnak, aki a pestis áldozata lett. Két hónappal később maga Kapisztrán is meghalt. Testét Újlakon temették el, sírját azonban a törökök később meggyalázták.
1622-ben boldoggá, majd 1724-ben szentté avatták. Ma a tábori lelkészek védőszentjeként tiszteljük. Kapisztrán Szent János példát mutatott hitből, bátorságból és hazaszeretetből – érdemes lenne méltóbb helyet kapnia a történelmi emlékezetünkben.
