A Cambridge-i Egyetem kutatói élethez köthető molekulák jeleit észlelték a K2-18b jelű exobolygó légkörében – ez az eddigi legígéretesebb nyom, amit a NASA James Webb űrteleszkópja rögzített idegen bolygón. A megfigyelés ugyan még nem tekinthető végleges felfedezésnek, de a tudományos közösségben komoly érdeklődést és vitát váltott ki. Vajon egy új korszak hajnalán állunk?
A kulcs: dimetil-szulfid és dimetil-diszulfid
A kutatás vezetője, Nikku Madhusudhan professzor, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének munkatársa, elmondta: két olyan vegyület – a dimetil-szulfid (DMS) és a dimetil-diszulfid (DMDS) – nyomait észlelték a bolygó légkörében, amelyeket a Földön kizárólag egyszerű tengeri élőlények, például fitoplanktonok és baktériumok állítanak elő.
„Az általunk becsült mennyiség a Földön találhatóhoz képest akár ezerszer nagyobb is lehet” – nyilatkozta Madhusudhan. – „Tehát ha valóban élethez köthető ez a gáz, akkor ezen a bolygón bőven van élet.” A kutató hozzátette: ha megerősítést nyer, hogy az anyag biológiai eredetű, az arra utalhat, hogy az élet elterjedt lehet a galaxisban.
A bolygó, amely életet rejthet
A K2-18b egy mini-Neptun típusú bolygó, amely egy tőlünk kb. 120 fényévre lévő, hideg törpecsillag körül kering a Lakhatósági zónában – abban a régióban, ahol az elméletek szerint folyékony víz is előfordulhat a felszínen. A bolygót már korábban is figyelemmel kísérték, és a James Webb űrteleszkóp által rögzített adatok megerősítették: a légkör hidrogénben gazdag, ami előnyös lehet a bioszignatúrák kimutatásához.
A mostani észlelés azért számít mérföldkőnek, mert ez már a második alkalom, hogy a teleszkóp életre utaló jeleket talált ugyanazon az égitesten – de ezúttal sokkal egyértelműbb és nagyobb mennyiségben.
Miért nem jelenthetjük még ki, hogy van élet?
Bár a felfedezés figyelemre méltó, a tudományos közösség óvatos. A kutatócsoport maga is hangsúlyozza, hogy a mostani eredmények csupán három szigmás bizonyosságúak – azaz 99,7%-os valószínűséggel nem véletlen jelenségről van szó. Egy tudományos áttöréshez viszont öt szigmás, vagyis 99,99999%-os bizonyosság szükséges.
Ez azonban még nem minden. Még ha elérik is ezt a bizonyossági szintet, az nem elegendő annak megállapítására, hogy a gázok biológiai eredetűek. „A Földön ezt mikroorganizmusok termelik az óceánban, de más bolygón nem tudhatjuk, hogy milyen geológiai folyamatok hozhatják létre ezeket a molekulákat” – figyelmeztetett Catherine Heymans professzor, az Edinburghi Egyetem kutatója és Skócia királyi csillagásza.
Heymans hangsúlyozta: még a legpontosabb mérési adatok birtokában sem lehetünk biztosak abban, hogy egy gáz valóban életre utal – a természet mindig tartogathat meglepetéseket.
A tudományos út folytatódik
A cambridge-i kutatócsoport jelenleg más intézményekkel együttműködve dolgozik azon, hogy laboratóriumi körülmények között modellezzék, vajon élettelen folyamatok révén is előállíthatók-e ezek a molekulák. Ez kulcsfontosságú lépés lehet abban, hogy kizárják az alternatív, nem-biológiai forrásokat.
Madhusudhan professzor nem rejti véka alá reményeit. Úgy véli, hogy az emberiség most olyan korszakba léphet, amikor már kézzelfogható közelségbe kerül az egyik legősibb kérdés megválaszolása: egyedül vagyunk-e az Univerzumban?
„Évtizedek múlva talán visszatekintünk erre a pillanatra, és felismerjük: ekkor került elérhető közelségbe az élő Univerzum” – mondta. – „Ez lehet az a fordulópont, amikor hirtelen képessé válunk megválaszolni az alapvető kérdést.”
