A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az Újszövetség szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett.
Fülünkbe cseng a húsvéti örömének, mely azt a képsort vetíti elénk, amikor Jézus halott testéhez sietnek az asszonyok, hogy bebalzsamozzák, de az angyal, aki a sírnál őrt áll, felhívja figyelmüket: a sír üres, feltámadt, akit keresnek. Szaladtak az asszonyok az örömhírt átadni a tanítványoknak. Ennek az örömnek kell most bennünket is átjárnia a kereszténység legnagyobb ünnepének napján akkor is, ha nem tehetjük ki lábunkat otthonainkból. Itt a kihívás: úgy éljünk ma is, hogy szeretteink szemünkben tükröződni lássák a feltámadás örömét! Az ünnepi szentmise is arra irányítja figyelmünket, hogy a földi nehézségek, betegségek szenvedések és végül a halálunk után vár ránk a Jézussal való találkozás, az üdvösség.
Minden fájdalomnak, amit a nagyhét alatt magában hordott Jézus, ezen a hajnalon, húsvét szent ünnepén lesz végső, minden rosszat legyőző értelme. Ezért kötelező a liturgiában a húsvéti szekvencia éneklése. Ezért ragyogja be a templomot az éjszakai feltámadási szertartásban újonnan felavatott húsvéti gyertya fénye, szól a dicsőítő ének az orgona kíséretével: Resurrexit (Feltámadt!) Minden hívő a kereszténység legnagyobb ünnepét éli meg széles e világon.
Forrás: Pannon RTV, vasarnap.hu
