A mesterséges édesítőszerek története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a legtöbben gondolnák. Már az ókori Rómában használtak egy különös, ma már veszélyesnek minősített anyagot: az ólom(II)-acetátot, közismert nevén ólomcukrot.
A felfedezés véletlenül történt, amikor rájöttek, hogy az ólomedényben tárolt bor édesebbé válik. A kristályos, színtelen vegyület gyorsan népszerű lett, főként az arisztokrácia körében, mert egész évben elérhető volt – szemben a mézzel.
Az ólomcukor nemcsak a bor ízét javította: a belőle készült sűrű szirupot, a sapát gyümölcsök édesítésére és tartósítására is használták. A gond csak az volt, hogy az ólom rendkívül mérgező. A római elit napi szinten fogyasztotta, sokszor literes mennyiségben, ami lassú, de súlyos ólommérgezéshez vezetett. A tünetek – idegrendszeri károsodás, vesebetegségek, termékenységi problémák – több császárnál is megfigyelhetők voltak, köztük Claudiusnál, Caligulánál és Nérónál.
Egyes történészek szerint az arisztokrácia körében tömegesen jelentkező ólommérgezés akár a Római Birodalom hanyatlásához is hozzájárulhatott. Bár ma már tudjuk, mennyire veszélyes ez az anyag, az ólom(II)-acetát bizonyos kozmetikumokban – például hajfestékekben – még mindig előfordul, természetesen jóval kisebb mennyiségben.
Forrás: mienkavilag.hu
