Az ember közelében élő dalos szúnyogok számára az éjszakai világítás még a felmelegedésnél is jelentősebben hosszabbítja meg a szezont.
A dalos szúnyog (Culex pipiens) az egyik legelterjedtebb szúnyogunk, bár eredetileg a madarakra specializálódott, azonban van olyan alfaja, amely emberi vért szív. Ide tartozik a „londoni metrószúnyog” néven elhíresült csoport, amely az embertől vért szívó alfaj (Culex pipiens molestus) képviselője. E szúnyog egyúttal a nyugat-nílusi láz nevű fertőző betegség terjesztője is.
Nemrégiben egy amerikai kutatócsoport arra jutott, hogy e szúnyogok pihenésére súlyos hatású az éjszakai világítás, azaz a fényszennyezés. Mielőtt legyintenénk, hogy mégis ki aggódik a szúnyog nyugodt álmáért?, azt is érdemes megjegyezni, hogy ennek a ténynek ránk nézve egészségügyi következményei lehetnek.
A dalos szúnyogok ősszel kikelve feltöltik tartalékaikat, majd energiatakarékos üzemmódba kapcsolnak, védett helyre (pl. pince, barlang) húzódva telelnek ki, és ezen időszakban nem szívnak vért, nem szaporodnak. Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor a vírust se terjesztik.
Jó ideje ismert volt laborkísérletekből, hogy a telelő állapothoz a szúnyogok számára a környezet fényviszonyai az árulkodók, vagyis a rövidülő nappalok. Ha a laborban mesterséges fényt kapott a szúnyog, akkor nem vonult el megfelelő időben pihenni. Vajon a természetes körülmények közepette is a fény a fontos jelzés a telelő kezdetéhez?
A kutatók Ohio államban, Columbus városában lakóépületek, közösségi épületek, különféle ingatlanok környezetében végeztek felméréseket. Mindegyik vizsgált helyszínen egy-egy lámpa közelében, illetve egy-egy sötét ponton is elhelyeztek zárt nevelődobozokat, amelyekből a szúnyogok nem szabadulhattak ki.
Amikor a szúnyogok kikeltek, a kutatók begyűjtötték a dobozokat, és megvizsgálták, milyen állapotban vannak bennük az állatok. Felmérték, hogy akarnak-e vért szívni, és mennyire aktív a petefészkük (a vérszívásra a szaporodásukhoz van szükség). Az eredmények egyértelműek voltak!
Szeptemberben azon kikelt egyedek, amelyeket megvilágított helyen neveltek fel, 70 százalékban még vért akartak szívni, miközben a sötétben nevelteknek csak 37 százalékát érdekelte a szaporodás. Októberre még élesebb lett a különbség: a sötétben neveltek 100 százaléka pihenőre kapcsolt, míg az éjszakai világításban neveltek 59 százaléka továbbra is aktív volt. A kutatók szerint ezzel a fényszennyezés nagyobb arányban változtatta meg a szúnyog aktivitását, mint a városi hősziget hatása.
Az aktív időszak kitolódása pedig azt jelenti, hogy a fertőzéseket is hosszabb időn át képesek átadni ezek a szúnyogok. A kutatók szerint a szúnyogokat a korábban megszokottnál tovább kell monitorozni emiatt városi környezetben.
Az USA-ban a nyugat-nílusi láz csúcsidőszaka augusztus és szeptember volt eddig, s október-novemberre nagyjából leesik a fertőzések száma. Ennek részint az is az oka, hogy a szúnyogok se fogékonyak a vírusra ekkor már, a telelő egyedek közt meglehetősen ritka a vírushordozó. Az azonban egyelőre nem világos, hogy mindebbe miként szólhat bele a mesterséges világítás.
A most végzett tesztekben a fényben nevelt szúnyogok nemcsak vért szívtak, hanem képesek voltak életképes utódokat rejtő petéket rakni (a peték nagy része kikelt). Ez a szúnyogok számának növekedését is jelentheti, és így még többen telelhetnek ki közülük. Összességében a településeken a szúnyogok terjesztette betegségek növekedésére lehet számítani.
Fontos adalék volt a kísérletekben a fény színe is. A fényszennyezést kutatók jól tudják, hogy a legtöbb gerinctelen, így a rovarok elsöprő többsége számára a kékes megvilágítás a legerősebb negatív hatású, a meleg fehér, sárgás, vörösbe hajló kevésbé káros.
A most vizsgált esetekben az egyes helyszíneken az ott eleve meglévő lámpákat használták, így adott volt, milyen színhőmérsékletű volt a fényforrás. Azt azonban sikerült megállapítani, hogy nemcsak a hideg, kékesfehér, hanem még a melegebb árnyalatú világítás is ugyanúgy hatott a szúnyogokra, azok ugyanúgy aktívak maradtak.
Forrás: NATGEO
