Vannak pillanatok, amikor a diplomáciai udvariasságon túlmutató mondatok hangzanak el. Amikor nemcsak köszöneteket, hanem elismeréseket is kimondanak. Az elmúlt hetekben ilyen pillanatokat hallhattunk két politikai vezetőtől – Aleksandar Vučić szerb elnöktől és Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől. Mindketten ugyanarra mutattak rá: a Vajdasági Magyar Szövetség, Pásztor István megboldogult elnöke és jelenlegi elnöke, Dr. Pásztor Bálint nélkül ma nem létezne az a stabil, bizalomra épülő híd, amely összeköti a két országot.
Vučić köszönetet mondott azért, hogy a VMSZ az elmúlt években mindig a stabilitás oldalán állt. Nem sodródott a politikai divatokkal, nem engedett a szélsőségeknek, hanem következetesen a párbeszédet, az együttműködést és a közösségi biztonságot választotta. Ez nem egyszerű taktika volt, hanem hosszú távú stratégia. Egy olyan politika, amely felismerte: a vajdasági magyarság ereje nem a konfrontációban, hanem az építésben rejlik.
Orbán Viktor pedig ugyanennek a történetnek a másik oldalát világította meg, amikor arról beszélt, hogy a Belgrád és Budapest közötti stratégiai híd csak akkor állhat meg, ha Délvidéken, Szabadkán van szilárd alátámasztása. Ez az „alátámasztás” nem intézmény, nem szerződés és nem kőből épült szerkezet – hanem emberekből, bizalomból és hitelességből. A VMSZ ezt a tartópillért testesíti meg, évek óta következetesen.
Nem kis dolog, ha egy párt vezetőjét egy időben méltatja a szerb államfő és a magyar miniszterelnök. Ez a ritka helyzet nem puszta diplomáciai gesztus: történelmi súlya van. A délvidéki magyarság ügyében ugyanis a VMSZ mára nemcsak hazai, hanem nemzetközi tényező lett. Olyan politikai erő, amelyet Belgrádban partnerként, Budapesten pedig szövetségesként kezelnek.
A VMSZ a 90-es évek zűrzavarában is megtartotta higgadtságát, a 2000-es években intézményeket épített, az elmúlt évtizedben pedig gazdasági és kulturális megerősödést hozott a vajdasági magyar közösségnek. Iskolák, óvodák, közösségi terek, kollégiumok, ösztöndíjrendszerek és vállalkozásfejlesztési programok születtek – mindez nemcsak helyi ügy, hanem a nemzeti összetartozás konkrét, mérhető formája.
Ezért nem túlzás azt mondani, hogy a VMSZ ma a vajdasági magyarság egyetlen olyan politikai ereje, amelyet komolyan vesznek minden szinten: helyben, országosan és nemzetközileg is. A szerb–magyar együttműködés stabilitása, az Európai Unióval való kapcsolattartás, a gazdasági partnerségek, a kulturális programok mind-mind olyan területek, ahol a VMSZ kulcsszerepet játszik.
Dr. Pásztor Bálint személyében egy új generáció vezetője nőtt fel, aki folytatja azt az örökséget, amelyet Pásztor István hagyott hátra. Az a higgadtság, amely a VMSZ politikáját jellemzi, ma ritka erény. Egy olyan korban, amikor a világ tele van zajjal, konfliktussal és türelmetlenséggel, a délvidéki magyar politika épp azzal vált megkerülhetetlenné, hogy a kiszámíthatóságot és a partnerséget képviseli.
Amikor tehát ma a két ország vezetői egyszerre dicsérik a VMSZ-t, az nem csupán politikai udvariasság. Ez a vajdasági magyarság teljesítményének elismerése is. Annak a közösségnek a dicsérete, amely tudta, hogy a jövőt nem lehet ellenkezéssel, csak együttműködéssel építeni.
A szerb–magyar híd ma áll – és állni is fog, amíg lesz, aki őrzi.
