Nem először fordul elő, hogy Magyarországon a balliberális sajtó a saját politikai küzdelmeiben más országokat is belerángat a belpolitikai adok-kapokba – most éppen Szerbiát.
A Telex nevű hírportál a minap egy hosszú, elemzőnek szánt cikket közölt a VOKS2025 véleménynyilvánító szavazás kapcsán, amelyben a magyar kormány azt kérdezi meg a választópolgároktól: támogatják-e Ukrajna európai uniós csatlakozását. A szavazás célja, hogy az emberek közvetlenül is elmondhassák a véleményüket egy olyan stratégiai kérdésről, amely más uniós tagállamokban gyakran zárt ajtók mögött, politikai háttértárgyalásokon dől el.
A magyar kormány nyilvánosan is beszél azokról a kockázatokról, amelyeket Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása jelentene. Ezek közé tartozik, hogy:
- a magyar gazdák csődbe mehetnek az ukrán dömping miatt,
- a magyar munkavállalók bérét leszoríthatják,
- az EU a háborút is importálná a frontország felvételével,
- az ukrán szervezett bűnözés pedig kvázi zöld kártyát kapna az EU-ba, így Magyarországra is.
A Telex azonban nem elégedett meg Ukrajna védelmével, hanem ügyesen áttette a hangsúlyt Szerbiára, és azt sugallta: ha Ukrajna az Európai Unió számára veszélyt jelent, akkor Szerbia miért nem? A cikk megpróbálja relativizálni a magyar kormány által bemutatott konkrét kockázatokat, és példaként Szerbiát állítja Ukrajna mellé, azt a benyomást keltve, hogy ha Szerbia támogatást kap az uniós csatlakozásához, akkor Ukrajnát sem érhetné hátrány – még a fennálló háborús és bűnözési kockázatok ellenére sem.
Mire alapoz a Telex?
A cikk olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek szerint:
- A szerb határvidéken a rendőrség nem tudja megakadályozni az embercsempész bandák működését, sőt, azt állítják, hogy ezek egy részét a tálib titkosszolgálat irányítja.
- A szerb bűnszervezetek kulcsszerepet játszanak az európai kokainkereskedelemben, és a fegyvercsempészetben is aktívak.
- A Telex szerint a szerb bűnözői csoportok jobban beágyazottak és veszélyesebbek, mint az ukránok, akik „csak” laza hálózatokban működnek.
- Megemlítik azt is, hogy a szervezett bűnözés Szerbiában a délszláv háborúból nőtt ki, és a veteránok egy része az alvilágban kötött ki.
Mi ezzel a probléma?
A cikk burkolt célja az, hogy relativizálja a magyar kormány Ukrajnával szembeni fenntartásait azzal, hogy egy másik szövetségest, Szerbiát is negatív színben tünteti fel. A következő üzenet rajzolódik ki: ha Szerbia bűnözői problémái nem akadályozzák az EU-s támogatást, akkor Ukrajnáé miért jelentenének kizáró okot?
Ez a fajta összehasonlítás azonban nemcsak manipulatív, hanem alapvetően méltánytalan is. A szervezett bűnözés problémája minden országot érint, beleértve Ukrajnát, Szerbiát, de akár EU-tagállamokat is. Az, hogy a magyar baloldali sajtó politikai célból Szerbiát emeli be példának, inkább tekinthető geopolitikai játszmának, mint valódi aggodalomnak.
Üzenet a sorok között
A Telex végső mondanivalója az, hogy ha az EU el tudta fogadni Romániát (amely szintén rendelkezik bűnözési problémákkal), és ha támogatja Szerbiát, akkor ne Ukrajna legyen a bűnbak.
És közben Szerbia valóban teljesít
Mindezek fényében érdemes emlékeztetni arra is, hogy Szerbia 2012 márciusában kapta meg az Európai Unió tagjelölti státuszát, és a csatlakozási tárgyalások 2014 januárjában kezdődtek meg. Azóta 22 tárgyalási fejezetet nyitottak meg, miközben az ország folyamatosan dolgozik az uniós elvárások teljesítésén. A legfrissebb példa erre egy médiajogi módosítás, amely kizárólag az EU kéréseihez igazodva került a szerb parlament napirendjére.
Ennek ellenére Ukrajnát példátlan gyorsasággal, érdemi feltételrendszer nélkül próbálják beintegrálni az EU-ba – egy olyan közösségbe, amelyhez korábban minden csatlakozni vágyó országnak hosszú éveken át tartó, komoly átalakítások árán sikerült csak közelednie. Az alapítótagokon kívül senkinek sem adták ingyen a tagságot – Ukrajnának mégis megkerülnék a szokásos szabályokat.
Természetesen ezekről a tényekről a Telex nem beszél. Nem említi meg, hogy Szerbia évek óta tárgyal, fejezeteket zár le, és folyamatosan jogharmonizál – miközben Ukrajna esetében ezek a követelmények alig kerülnek szóba. Az ilyen összehasonlítás tehát nem tényalapú, hanem politikai célt szolgál.
