Vannak futballisták, akiknél nem pusztán a tehetség számít, hanem az a közeg is, amely körülveszi őket. Az elmúlt években Luka Jović pályafutása tankönyvi példája lett annak, hogyan tud egy játékos eltűnni egy rosszul megválasztott környezetben – és újra működni ott, ahol pontosan értik a szerepét.
A szerb csatár karrierjének csúcspontja egyértelműen a Eintracht Frankfurt időszaka volt. A 2018–2019-es idényben 27 góllal és 7 gólpasszal nemcsak számokban volt kiemelkedő, hanem egy olyan rendszerben futballozott, amely tökéletesen illett hozzá: gyors átmenetek, mélységi indítások, második hullámban érkező befejezések. Innen vezetett az út a Real Madridhoz, ahol a klub mérete és a rendszer teljesen elvette tőle azt, amiben igazán erős volt. Kevés játékperc, folyamatos bizonyítási kényszer, három gól 51 mérkőzésen – egy csatár számára gyorsan ráragadó stigma.
A későbbi állomások – Frankfurt, majd Olaszországban a Fiorentina és a Milan – inkább tűzoltásnak bizonyultak, mint valódi újrakezdésnek. Jović lassan átcsúszott az „egykori nagy tehetség” kategóriába, egészen 2025 nyaráig, amikor tudatos döntést hozott: nem státuszt keresett, hanem szerepet.
Ezt találta meg az AEK FC-nél. Athénban nem projektként tekintettek rá, hanem csatárként, akinek világosan meghatározott feladata van. Ebben kulcsszerepe volt Marko Nikolićnak, az AEK Athént vezető szerb edzőnek, aki a legnagyobb szerepet játszotta abban, hogy Jović szabadügynökként 2025-ben Athénba igazolt. Nikolić pontosan tudta, milyen játékos Jović, és milyen keretek között lehet belőle újra hatékony csatárt csinálni – ezt a meggyőződést pedig nemcsak edzői intuíció, hanem pályafutása korábbi állomásai is alátámasztják.
Nikolićot 2013. június 7-én nevezték ki a Vojvodina vezetőedzőjévé, ahol az Európa-liga rájátszásáig jutott a csapattal, igaz, ott összesítésben 3–2-re alulmaradt a Sheriff Tiraspollal szemben. Később megfordult a Partizan kispadján is, majd Magyarországon a Videoton FC vezetőedzőjeként dolgozott
Jović a bajnokság elején még kereste az ütemet, a fordulópont viszont a Panathinaikos elleni rangadón érkezett meg, ahol mesterhármast szerzett. A folyamatot a legutóbbi derbi koronázta meg: újra a Panathinaikos ellen, ezúttal négy góllal. Jović 17 bajnokin már 12 találatnál jár, ami az AEK egyik legerősebb támadókezdése.
Fontos hangsúlyozni: Jović nem változott meg alapjaiban. Nem lett modernebb csatár, nem a letámadás motorja, nem a játék szervezője. Egyszerűen komfortossá vált a szerepe: kevesebb labdaérintés, több jelenlét a tizenhatoson belül, tiszta befejezések. Egy domináns csapatban, egy taktikai szempontból kevésbé összetett bajnokságban ez pontosan elég.
És talán ez a legfontosabb tanulság: Athénban nem újjászületett. Csak végre olyan közegbe került – a pályán és azon kívül is –, ahol értelmezhető futballista lehet. Néha ennyi bőven elég ahhoz, hogy egy pálya újra értelmet nyerjen.
Címlapkép: Profimedia
