Azt gondolhatnánk, hogy egy fogyatkozó közösség előbb-utóbb kiszorul a politikai döntéshozatal perifériájára. A számok logikája ezt diktálná. Ám a külhoni magyar közösségek, ha szervezettek újra és újra rácáfolnak erre az elméletre: kevesebben vagyunk, de nem gyengébbek. A tegnapi, 2025. május 18-i romániai elnökválasztás második fordulója újabb bizonyítéka annak, hogy még mindig képesek vagyunk a mérleg nyelvévé válni, és így érdemben befolyásolni annak az országnak a jövőjét, amelyben élünk.
Nicușor Dan centrista, független jelölt győzelme – a szavazatok 53,6 százalékával – sokak számára meglepetés volt, különösen annak fényében, hogy ellenfele, George Simion szélsőjobboldali politikus rendkívül erős vidéki hálózattal és nacionalista retorikával rendelkezett. A magas, 65 százalékos részvételi arány azt is jelezte, hogy a társadalom mélyen megosztott, de mobilizálható. Ebben a kiélezett helyzetben különösen nagy súllyal esett latba a magyar szavazók részvétele.
Hargita és Kovászna megyékben, ahol a magyar közösség alkotja a többséget, Dan fölényes győzelmet aratott. Ez a támogatás nemcsak egy elvi állásfoglalás volt a szélsőségekkel szemben, hanem tudatos politikai üzenet is: a romániai magyar közösség továbbra is aktív, tudatos és felelős résztvevője az ország közéletének. E szavazatok nélkül Nicușor Dan nem nyerhette volna meg a választást. És bár az eredményt több tényező is alakította, kétségtelen, hogy a magyar közösség szavazatai döntő jelentőségűek voltak.
Ez nem az első alkalom, hogy a romániai magyarság – a történelmi kisebbrendűségi érzések és az asszimilációs nyomás ellenére – kulcsszerephez jut az országos politikában. De egy dolog változatlan: az, hogy egy külhoni magyar közösség, ha összefog, ha tudja, mit akar, és ha jól pozicionálja magát, akkor képes sorsfordító hatással lenni nemcsak saját közegében, hanem az egész országban.
A politikai részvétel nemcsak jog, hanem stratégiai eszköz is. Az elnökválasztás eredményei azt mutatják, hogy a magyar közösségek – legyen szó Erdélyről, a Vajdaságról vagy akár a Felvidékről – akkor tudnak a legnagyobb hatást elérni, ha nem önmagukban gondolkodnak, hanem a körülöttük lévő rendszer logikáját is értik és formálják. Az a közösség, amely megtanul élni a szavazati joggal, amely stratégiai szövetségeket köt, és amely képes világos értékválasztások mentén mozgósítani saját tagjait, az nem lesz kiszolgáltatott a csökkenő lélekszámnak sem.
A számok talán nem a mi oldalunkon állnak. A demográfiai mutatók azt jelzik, hogy a külhoni magyarok aránya évről évre csökken. De ez nem lehet mentség a politikai passzivitásra. Sőt: éppen a szűkülő mozgástérben van szükség a legnagyobb bölcsességre, higgadtságra és éleslátásra. A tegnapi eredmény nemcsak Dan győzelme, hanem a romániai magyar közösség győzelme is volt. Mert ismét sikerült bebizonyítani: nem a létszám, hanem a szándék, a tudatosság és az összefogás határozza meg egy közösség politikai súlyát.
Ez a közösség ma is a mérleg nyelve tud lenni. És ha ez így marad, akkor lesz holnap is.
