A majális a tavaszvárás és újrakezdés ősi ünnepe, amely május 1-jéhez kapcsolódik. Eredete a pogány tavaszköszöntő szokásokig nyúlik vissza: az ókori rómaiaknál Flóráliaként hívták virágok istennőjének tiszteletére, később Európa-szerte elterjedt a május elsejei mulatozás, a tavasz diadalának ünneplése. A néphagyományban a májusfa állítása, zöld ágakkal és szalagokkal díszített bokrok, fák „kiállítása” is ebből a tavaszi zöld ünnepből nőtt ki. Magyar vidéken a palóc hagyomány szerint például a legény állította és a kiszemelt leány díszítette fel a magas jegenye- vagy nyárfát színes szalagokkal, virágokkal – és később pünkösdkor, mulatozás közben kitáncolták vagy ledöntötték azt. A májusfa szimbolikáját népi legendák is körítették: eszerint a keresztény Valburgához kapcsolt mese szerint a földbe szúrt száraz ág kihajtott, jelezve Valburgá ártatlanságát, majd az ág május hajnalára zöldellt. A középkori források már az 1500-as évektől említik a zöldágkultuszt és a májusfaállítást Magyarországon.
A 19. században a majális hagyománya új fordulatot vett: Magyarországon ekkor vált népszerűvé a tavaszi vigadalom május elsején. A budapesti polgárság és a munkásosztály is vígan tartott szabadtéri mulatságokat, piknikezéseket, táncos játékokat – a Városliget és a Tabán váltak a fő majálisi helyszínekké. Itt sátrakat vertek, lacikonyhák kínáltak sült kolbászt, sört, virslit és lángost, és népdalokat énekeltek, táncoltak az emberek. A 19. század végén – az európai munkásmozgalmak felélénkülésekor – a majális egyre inkább politikai kicsengést kapott. 1886-os chicagói események (a nyolcórás munkanapért tartott tüntetések) után nemzetközi munkáskongresszus döntött arról, hogy május 1-je a munkások szolidaritásának napja legyen, így ekkortól a hagyományos tavaszi mulatságok mellé felvonulások, zászlós menetek, politikai szónoklatok is kapcsolódtak. Magyarországon – hasonlóan más országokhoz – a május 1-je ezzel a munkásmozgalmak ünnepévé vált.
A 20. század első felében a majális kettős jellegűvé vált: egyszerre maradt meg a népi tavaszünnep hangulata és vált komoly politikai eseménnyé. A Rákosi- és Kádár-korszakban különösen nagy jelentősége lett a május 1-jei ünneplésnek: ez a dolgozó ember, a dolgozó nép ünnepe volt. Országszerte tízezrek vonultak fel kötelező állami rendezvényeken, látványos munkásfelvonulásokon a fővárosban (például a Kossuth téren, Hősök terén) és vidéken is. A gyárak, üzemek, hivatalok csoportosan indultak, egyéni transzparensekkel, ünnepi díszbe öltözött zászlókkal. A kommunista érában a hatalom hatalmas állami majálisokat szervezett (kötelező részvétellel és hosszan kígyózó felvonulásokkal), miközben a klasszikus majális hangulatú falusi-fővárosi piknikek is tovább éltek: népzenével, népi ételekkel és játékokkal vártak embereket a parkokban. A nyolcvanas években még a szovjet katonai gépek is tartottak felszállást május 1-jén Budapesten a Ferihegyi repülőtérről, hogy a munkásmozgalom emléknapját megünnepeljék.
A rendszerváltás után radikálisan megváltozott a május elseje megünneplése. A pártállami kor látványos, „kötelező köröket” követelő hangulata megszűnt – a munka ünnepe jelképesen “a dolgozók szolidaritási napjává” maradt, de a politikai külsőségek eltűntek. Ezután a majális ismét a pihenés, a családi, közösségi programok ideje lett. Magyarországon ma országos szabadtéri rendezvények, kirakodóvásárok, gasztronómiai és gyermekprogramok színesítik május első napját. Budapestben például a Városligetben minden évben nagyszabású majálist tartanak, de a város számos pontján (Városház Park, Margitsziget stb.) is vannak koncerttel és családi programokkal kísért majálisok. Az egykori kötöttségek helyett a hangsúly ma a szabadságon, a közös piknikezésen és a jó hangulaton van: a városligeti majálisok, családi ezernyi programmal, például népzenével, szabadtéri színházi előadásokkal, finom ételekkel-mozdulattal várják a látogatókat. Május elseje így ismét inkább a szórakozás, a környezeti megújulás és a testvériség ünnepe – a zöld természet diadalának megünneplése, mintsem politikai demonstráció.
Az évszázadok során tehát sokat változott a majális: egy eredetileg pogány tavaszi, termékenységi szertartásból lett népi mulatság, majd a 19–20. században keresztény munkásmozgalmi ünnep, végül újra a közösségi szórakozás napja. A változások ellenére a májusfa-állítás, a virágos, zöld környezet és a tavaszvágy megünneplése ma is összeköti a régi és az új hagyományt. Így május első napja máig egyszerre ősi rítus és modern családi ünnep: a természet megújulását, a szeretetet, valamint a közös ünneplés örömét hirdeti.
