November 13-án a magyar nyelv napját ünnepeljük. Ezen a napon fogadta el Pozsonyban az országgyűlés az 1844. évi II. törvénycikket, amely a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánította. Eddig az időpontig Magyarország hivatalos nyelve – Európában szinte utolsóként – a latin volt.
A magyar nyelv napja lehetőséget teremt arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk alapját jelentő magyar nyelvre. Alkalmat ad az oktatási, a tudományos és a kulturális intézményeknek, a médiának, az anyanyelv ápolásával foglalkozó civil szervezeteknek a magyar nyelv közös megünneplésére.
Az országgyűlés 1790-től 1844-ig lépésről lépésre érte el, hogy a magyar legyen a hivatalos élet és a politika nyelve. 1805-től a törvényeket már két nyelven fogalmazták (magyarul és latinul), és a megyék saját hatáskörükben dönthettek úgy, hogy bevezetik a magyar nyelv használatát. 1830-tól törvény kötelezte a Helytartótanácsot, hogy a magyar nyelvű beadványt író megyéknek ezen nyelven válaszoljon, és a felsőfokú bíróságok is magyarul hozhatták ítéleteiket. Ugyancsak ettől kezdve írták elő a magyar nyelv ismeretét az állami vagy megyei hivatalnokok és az ügyvédek számára. 1840-től az anyakönyvezést is magyarosították, és ennek érdekében a lelkészek magyar nyelvtudását is törvényben írták elő.
1844-ben a II. törvénycikk értelmében magyart államnyelvvé nyilvánították. Ennek értelmében király az országgyűléssel és a magyar hivatalokkal kizárólag magyar nyelven értekezhetett. Az ország határain belül ez lett az oktatás nyelve is, a kapcsolt részekben pedig kötelező nyelvként oktatták a középiskoláktól felfelé. Az országgyűlés kizárólagos nyelve a magyar lett, de a horvátországi képviselők hat évre felmentést kaptak ez alól, így ők, ha akartak, latinul is felszólalhattak.
Forrás: Maszol.ro
