1456. június 29-én, 569 évvel ezelőtt rendelte el III. Callixtus pápa a déli harangozást, hogy imára hívja a keresztény világot a törökök elleni küzdelemben. A pápa lelki keresztes hadjáratot hirdetett, amikor II. Mehmed szultán hatalmas, 60–70 ezres serege Nándorfehérvár ellen vonult.
A magyar védelem megszervezése akadozott, Hunyadi János 10–12 ezer katonával táborozott Kevénél, míg Szilágyi Mihály ötezer emberrel védte a várat. Az erdélyi szászok és a déli vármegyék népe is fegyvert fogott – utóbbiakat Kapisztrán János, a karizmatikus ferences szerzetes vezette.
A pápa rendelete szerint minden templomban naponta háromszor kellett harangozni délutánonként, és a híveknek elmondaniuk a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát a török veszély elhárításáért.
A török had július 3-án megkezdte az ostromot. A döntő rohamra július 21-én került sor, amit másnap nyílt mezei csata követett – és Hunyadi serege győzedelmeskedett.
A győzelem hírére a pápa úgy rendelkezett, hogy az addig védelemért szóló harangszó immár a hálaadás ideje legyen – és ettől kezdve valóban délben szólt meg naponta a harang a keresztény világ templomaiban. A szokás a 18. században is továbbélt, újabb veszélyek idején a hívek így kérték Isten oltalmát.
2011-ben a magyar Országgyűlés július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította – azóta hivatalosan is megemlékezünk arról a pillanatról, amikor a harang hangja először szólt Európa védelmében.
Forrás: rubicon.hu
