Volt idő, amikor Jugoszláviában a Coca-Cola még ritka nyugati különlegességnek számított. A válasz azonban nem egy egyszerű másolat lett, hanem egy sajátos ízvilágú ital, amely később egész generációk emlékeinek része lett: megszületett a Cockta, a „jugoszláv Coca-Cola”.
A történet az 1950-es évek elején kezdődött Szlovéniában. A legenda szerint Ivan Deu, a Slovenija vino vállalat vezetője egy külföldi útjáról hazatérve magával hozott egy üveg Coca-Colát, és felmerült benne az ötlet: miért ne készíthetnének egy saját, hazai üdítőt Jugoszláviában?
A fejlesztés 1952-ben indult el, a recept kidolgozásában pedig Emerik Zelinka játszott fontos szerepet. A cél nem pusztán egy másolat létrehozása volt, hanem egy olyan ital megalkotása, amely a helyi alapanyagokra épít. A Cockta különlegességét a csipkebogyó, a citrom és különböző gyógynövények keveréke adta, neve pedig a „koktél” szóból származik.
A bemutatkozásra 1953. március 8-án került sor a híres planicai síugróversenyen. A rendezvényen hatalmas reklámkampány kísérte az új italt, amely gyorsan népszerű lett. Már az első évben több millió üveget adtak el belőle, és a Cockta hamarosan Jugoszlávia egyik legismertebb márkájává vált.
A szocialista Jugoszláviában a Cockta több volt egyszerű üdítőnél. Egy olyan korszak jelképe lett, amikor az ország saját termékekkel próbálta megmutatni, hogy képes versenyezni a nyugati márkákkal. Gyerekek és felnőttek egyaránt ismerték, ott volt az éttermekben, kávézókban, sporteseményeken és családi ünnepeken is.
A jugoszláv állam felbomlása után sok régi márka eltűnt vagy háttérbe szorult, a Cockta azonban túlélte a változásokat. Ma is kapható, és sokak számára nemcsak egy ital, hanem egy darabka jugoszláv múlt, egy üvegbe zárt nosztalgia.
A Coca-Cola a világ egyik legismertebb üdítője lett, de a Balkánon sokan máig úgy gondolják: a Cocktának van valami, amit nem lehet lemásolni. Egy sajátos íz, egy korszak hangulata és egy történet, amely összeköti az egykori Jugoszlávia több nemzedékét.
A „jugó Coca-Cola” története így nem csupán egy üdítőital története, hanem a balkáni identitás és nosztalgia egyik apró, szénsavas darabja.
