A félig ember, félig állat hibridekről való fantáziálás évezredek óta szerves részét képezi az emberi gondolkodásnak. Elég csak arra gondolni, hogy hány ilyen mitikus lényt ismerünk a lótestű kentauroktól a halfarkú sellőkön át a bikafejű Minótauroszig. Ezekről ma senki nem hiszi el, hogy létezhetnek, az emberek más emberszabásúakkal való keresztezése viszont annyira nem tűnik már képtelenségnek, hogy néhány éve egy nemzetközi kutatócsoport ember–majom embriókat alkotott.
Attól még így is távol vagyunk, hogy meg is szülessen egy ilyen hibrid, de a tény, hogy a kutatók akár 20 napig is életben tudták tartani egy laboratóriumban ezeket az embriókat, önmagában is figyelemre méltó – és ijesztő. Egy Ilja Ivanov nevű szovjet tudósnak viszont alighanem nagyon tetszett volna a dolog, ő ugyanis már 100 évvel ezelőtt azon dolgozott, hogy csimpánz–ember hibrideket hozzon létre. Ivanov munkássága akkoriban nem is volt eltitkolva, de később így is őrült szovjet tudósként vagy éppen „vörös Frankensteinként” vonult be a köztudatba, és azt is rásütötték, hogy Sztálin kifejezett kérésére kezdett el dolgozni egy „mutáns majomhadsereg” létrehozásán.
Mesterséges megtermékenyítés lvl 99
Ahogy az lenni szokott, ezeket az állításokat is érdemes fenntartásokkal kezelni, de hogy miért, ahhoz először is meg kell nézni, hogy egyáltalán ki is volt ez a tudós, akinek ilyen híre ment a nagyvilágban. Ilja Ivanovics Ivanov 1870-ben született a mai Oroszország területén, az egyetemi tanulmányait Harkivban végezte, és egy évet eltöltött a párizsi Pasteur Intézetben is, ahol élettannal foglalkozott, 1898-ban pedig a leginkább Ivan Pavlov miatt ismert, szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben kezdett el dolgozni.
Pavlov az intézet igazgatójaként egy ottani laboratóriumban végezte a kutyák nyálmirigyeivel kapcsolatos kutatásait, és fedezte fel a feltételes reflexet meg a klasszikus kondicionálást, amiért 1904-ben Nobel-díjat kapott. Pavlov munkássága nagy hatással volt Ivanovra, annak eredményeit ültette át a nemi mirigyekre, és hatékony módszereket dolgozott ki a telivér lovak mesterséges megtermékenyítésére. Ebben annyira sikeres volt, hogy később laboratóriumot alapított, és az ő módszereit kezdték el használni az egész országban.
Ivanov viszont nem elégedett meg ennyivel, 1910-ben a grazi Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson bemutatta a projektet, amelyben mesterséges megtermékenyítéssel akart létrehozni ember–majom hibrideket. Ez persze jóval meredekebb ötlet volt a lovak mesterséges megtermékenyítésénél, és Ivanov csak a bolsevik forradalom után, 1924-ben kezdett el házalni a szovjet vezetésnél, hogy támogassák benne. A bolsevik vezetésben pedig ekkor voltak olyan, a jövőről is radikálisan gondolkodó politikusok és tudósok, akik hajlandóak is voltak erre, így Ivanov 1925-ben elutazhatott Nyugat-Afrikába, ahol neki is látott a projekt megvalósításának.
A francia fennhatóság alatt álló Guineába ment, ahol bennszülött nőket akart teherbe ejteni csimpánzok spermájával. Hamar kiderült ugyanakkor, hogy a helyiek félnek a majmoktól, amelyek állítólag néha megerőszakolnak nőket, így még pénzért sem vállalta senki a mesterséges megtermékenyítést. Ivanov így előbb csimpánzokat próbált teherbe ejteni emberi spermával – ez nem sikerült –, aztán kitalálta, hogy a beleegyezésük nélkül, egy orvosi vizsgálatra hivatkozva ejti majd teherbe a helyi nőket egy csimpánz spermájával. A francia kormányzó viszont ezt már nem engedte neki, és
hiába írt dühös levelet Moszkvába a guineai bennszülöttek primitív félelmeiről és a franciák burzsoá előítéleteiről, onnan is azt a választ kapta, hogy a tudta nélkül ne ejtsen senkit teherbe majomspermával.
Ivanov végül 1927-ben tért haza, és húsz majmot is vitt magával Oroszországba, közülük azonban csak négyen élték túl az utat. A tudós továbbra is élvezte a szovjet vezetés egy részének támogatását, de a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, amelynek hagyományosabb szemléletmódot képviselő tudósai korábban sem támogatták a munkásságát, negatívan értékelte a kísérleteit. Ivanov még több pénzt kapott, de a kísérleteit a Szovjetunióban kellett folytatnia, önként jelentkező szovjet nőkkel. Önként jelentkezők lettek is, de időközben minden majom elpusztult, így a kísérletek nem tudtak elindulni.
Forrás és teljes cikk: telex.hu
