Hiába tüntettek a megőrzéséért, november közepén kíméletlenül nekiálltak a belgrádi Jugoszlávia szálló bontásának.
Megépítését az 1940-es évek végén, kicsivel a Szovjetunióval való szakítás előtt határozták el. Jugoszlávia már javában a különutas, önigazgató szocializmust építette, amikor 1953-ben elkészült az épület betonváza a zimonyi vasútállomással szemben, a Duna partján.
A munkások megpihentek, a pénz másra kellett, jó pár év szünet következett. Közben Josip Broz Tito, Jugoszlávia partizánvezérből lett mindenható elnöke nekiállt az el nem kötelezett országok mozgalmát gründolni. Az el nem kötelezettek első találkozója Belgrádban volt 1961-ben, ahol akkoriban még nem volt igazán modern szálló. A legenda szerint ezt tette szóvá Titónak a reprezentatív hotelekhez különösen értő Hailé Szelasszié etióp császár, és rögtön javasolt is egy nevet: Hotel Jugoszlávia.
Több se kellett Titónak, feltámasztotta a Duna-parti szálloda ötletét, egyben át is keresztelte az eredetileg Belgrádról elnevezett szállodacsonkot. Közben áttervezték, 400 fekvőhelyesről ezresre bővítették. A terveket a zágrábi modernista iskola horvát képviselői készítették, a hivatalos ideológia szintjére emelt Testvériség–Egység szép példájaként.
Közben egy egész városrész nőtt ki a földből Új-Belgrád néven, a szocialista Jugoszlávia büszkeségének szánták a Száva bal partján fekvő mocsaras területen megépült 200 ezres lakónegyedet. Nem véletlen kapott itt helyet a kommunista párt központi bizottságának toronyháza és számos más, reprezentatív épület.
Hiába a legmagasabb helyről érkezett utasítás, nem készült gyorsan a belgrádiak által Babilonnak nevezett komplexum. Eredetileg 1967-ben kellett volna elkészülnie, végül 1969-ben sikerült átadni, de ez sem ment könnyen. Az átadást újra hetekkel el kellett halasztani, mert nem készültek el mindennel. Az eredmény ezzel együtt pazar lett, Európában is ritkaságszámba ment például a fedett úszómedencéje, tágas parkolója, fedett garázsa. Az előtérben a világ akkori legnagyobb, 14 tonnás csillárja nyűgözte le a látogatókat. Mindez – ezt kevesen tudták akkoriban – amerikai kölcsönből épült.
A szállodának nem csak a megépítése nem volt olcsó mulatság. Egy kétágyas szoba a megnyitás évében 200 dinár volt, miközben az átlagos jugoszláv jövedelem 964 dinár volt.
A korabeli Jugoszlávia a magyar viszonyokhoz képest már-már nyugati ország volt. Királyi családokat, hollywoodi sztárokat, amerikai űrhajósokat, világhírű énekeseket, hivatalban lévő amerikai elnököt (Jimmy Carter) látott vendégül, akik mind itt szálltak meg.
Forrás: 444.hu
