A hódmezővásárhelyi születésű középpályás nemcsak az anyaország élvonalában, de a szerbiai színtéren is bizonyít.
Sós Bence pályafutását Debrecenhez kötik legtöbben, ahol 2015-ben debütált az NB I-ben, ám gyökerei 200 kilométerrel odébb, Hódmezővásárhelyhez vezetnek. Topolyára igazolása óta egy teljesen új futballkultúrában találta magát, amit egyaránt meghatároz a szerb mentalitás és a helyi közösség szeretete. „Minden játékosnak kívánom, hogy tapasztalja meg azt, amit én itt a Vajdaságban” – mondta a Topolya játékosa.
Idén is az a cél Topolyán, hogy nemzetközi kupaszereplést érő helyen zárjon a csapat?
Ez így van! Tavaly az Európa Liga főtábláján mérethettünk meg, fantasztikus élményt jelentettek a West Ham, a Freiburg és az Olympiakosz elleni meccsek. Idén a Konferencia Liga alapszakaszában vagyunk érdekeltek, két vereség után legutóbb legyőztük a Luganót, s ezzel esélyt adtunk magunknak, hogy a hátralevő három fordulóban kivívjuk a továbbjutást. A bajnokságban ugyanakkor nem állunk jól, amit az elején elrontottunk, most igyekszünk kijavítani. A mezőny első felében mindenképpen helyünk van, de a dobogóra nehéz lesz felkapaszkodni – az a szerencsénk, hogy csak novemberben járunk, időnk és lehetőségünk is lesz arra, hogy odaérjünk, ahova vágyunk.
Össze lehet hasonlítani a szerb és a magyar élvonalat?
Nem érdemes, mert nagyon más a kettő. A Super Liga fizikálisan erősebb, a mentalitást pedig aligha kell bemutatni, csúszik-mászik mindenki. Az NB I taktikai téren előrébb jár, és a mezőny is jóval kiegyensúlyozottabb, mint itt, ahol a legjobb és a leggyengébb klubok között gyakorlatilag osztálykülönbség van. A magyar bajnokságban kompaktabbak a csapatok, de a meccseken kevesebb helyzet van – a taktikai fegyelem miatt is. Szerbiában tavaly még jó néhány csapat rossz minőségű pályán játszott, de azóta hat-hét stadionban is kicserélték a gyepszőnyeget, minek köszönhetően a mérkőzések színvonala emelkedett. Maradjunk annyiban, sem a Super Liga, sem az NB I nem gyenge, sőt szerintem mindkettő évről évre jobb.
Jelenleg ön az egyetlen anyaországi magyar a szerb bajnokságban.
Én is úgy tudom. Ez is plusz motivációt ad: meg akarom mutatni, hogy az itteni követelményeknek egy magyar labdarúgó is képes megfelelni. Nap mint nap bizonyítani szeretném, hogy az én hozzáállásom is olyan, mint a szerb játékosoké, hogy tudom hozni a szerb élvonalban megkövetelt szintet. Amikor Topolyára szerződtem, odahaza volt olyan, aki kijelentette, úgysem állom meg a helyem Szerbiában, büszke vagyok arra, hogy rá tudtam cáfolni.
A teljes interjú elérhető a Sportal oldalán.
