Az újvidéki Szentháromság-szobor a XVIII. század egyik legkiemelkedőbb barokk műemléke volt Délvidéken. 1781-ben építették, és a város központjában, a ma Szabadság térként ismert helyen állították fel. A szobrot a város fejlődésének és a vallási élet fellendülésének jelképeként emelték, egyúttal védelmet kívántak biztosítani általa a különféle járványok ellen, amelyek abban az időben sújtották a lakosságot. A szobor impozáns, 15 méter magas volt, és három szinten különféle vallási és történelmi alakok szobrai díszítették.
Az alsó részen három magyar király, Szent István, Szent László és I. Lipót szobrai álltak, akik a magyar történelem és vallás fontos alakjai. I. Lipót különleges helyet foglalt el a szobron, hiszen uralkodása alatt szabadult meg Magyarország a török uralom alól az 1697-es zentai csatában aratott győzelem után. A szobor középső részén Szűz Mária, Pál apostol és Avilai Nagy Szent Teréz szobra állt. Pál apostol nemcsak a katolikus egyházban játszott fontos szerepet, hanem Vajdaság és Bács-Bodrog vármegye védőszentje is volt. Avilai Szent Teréz szobra a katolikus egyház nagy szentje mellett a nemrég elhunyt Mária Terézia császárnő előtt is tisztelgett, aki elősegítette, hogy Újvidék 1748-ban Szabad Királyi Város rangot kapjon. A szobor tetején a Szentháromság egysége volt látható: Jézus Krisztus a keresztet tartotta, mellette az Atyaisten és a Szentlélek szimbólumai.
Az alkotást nem csupán vallási, hanem városi fejlődést jelképező műemlékként tartották számon. Újvidék a XVIII. század közepén kezdett igazán várossá válni, és a szobor felállítása ennek egyik fontos mérföldköve volt. A főtéren szállodák és középületek épültek, kikövezték a teret, és a város élete folyamatosan fejlődött. Azonban a szobor sorsa drámai fordulatot vett a XX. század elején.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, amikor Újvidék a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, a Szentháromság-szobor egyre inkább az idegen uralom jelképévé vált. A szélsőséges szerb nacionalista elemek gyakran meggyalázták és megcsonkították a szobrot, és 1939-ben felmerült annak eltávolítása. Bár a II. világháború idején a terv nem valósult meg, 1947-ben a jugoszláv kommunista hatalom eltávolította a szobrot. A hivatalos indoklás szerint a szobor akadályozta a forgalmat. A Futaki úti temetőben hevertek a szobor maradványai, míg egyes részeit a telepi plébánia építkezéséhez használták fel.
A Szentháromság-szobor eltávolításával Újvidék szegényebb lett egy jelentős vallási és kulturális emlékművel, amely több mint másfél évszázadon keresztül díszítette a város főterét. A helyére 1947-ben felállították Svetozar Miletić szobrát, aki a XIX. században a szerb nacionalizmus egyik kiemelkedő alakja volt. Miletić számos alkalommal uszított a délvidéki magyarok ellen, és politikai törekvései Magyarország feldarabolását célozták.
