1914. szeptember 14-én, az első világháború kezdetén, egy különleges tengeri összecsapás zajlott le az Atlanti-óceánon, Trindade (Trinidad) szigete közelében. Ez volt a trinidadi ütközet, más néven az „óceánjárók csatája”, amelyben két, eredetileg utasszállítónak épített hajó, a brit Carmania és a német Cap Trafalgar, egymás ellen küzdött meg.
Előzmények
A Cap Trafalgar, a Hamburg-Süd hajótársaság luxus óceánjárója, a háború kitörése után segédcirkálóvá alakult át, és a német haditengerészet rekvirálta. Az óceánjáró fegyvereket kapott, és Dél-Amerika partjainál cirkált brit kereskedelmi hajókra vadászva. Ám tíz nap alatt egyetlen ellenséges hajóval sem találkozott.
A brit Carmania, hasonló átalakítások után, ugyanebben a térségben tartózkodott, hogy felkutassa és megsemmisítse a német hajókat. A két hajó végül szeptember 14-én találkozott a Trindade-sziget közelében.
A csata
A Carmania és a Cap Trafalgar összecsapása közepes és kis távolságokból zajlott le, és közel másfél órán át tartott. Mindkét hajó súlyosan megsérült a tűzharc során, ám végül a német hajó kapott egy kritikus találatot a vízvonal alatt, amely megpecsételte a sorsát. Bár a német hajó megpróbálta elhagyni a csatateret, nem sokkal később felborult és elsüllyedt. A túlélőket a német szénszállító hajók mentették ki.
A Carmania szintén jelentős sérüléseket szenvedett, de sikerült visszatérnie a támaszpontjára, ezzel győzelmet aratva a csatában.
Jelentőség és következmények
A trinidadi ütközet az első világháború egyik különleges epizódja volt, ahol két óceánjáróból átalakított segédcirkáló küzdött meg egymással. A Carmania diadala megerősítette a brit tengeri fölényt az Atlanti-óceán déli részén, és megmutatta, hogy még a luxusóceánjárókból átalakított hajók is jelentős szerepet játszhatnak a tengeri hadviselésben.
A csata emléke fennmaradt, mint az óceánjárók egyik legkülönösebb összecsapása, amely rávilágított az első világháború tengeri hadszíntereinek változatos harci stratégiáira.
