Bácskossuthfalva a világ hetedik helyszíne, ahol Kossuth-szobrot állítottak. Az 1896-ban felavatott alkotás nemcsak a falu, hanem a délvidéki magyarság számára is központi emlékhelynek számít, hiszen a 1848/49-es szabadságharc emlékét őrzi. Azonban a szobor története korántsem volt mentes a megpróbáltatásoktól.
A szobor felállításának története egy igazi közösségi összefogás eredménye volt. A Kossuth-szobor bizottság 1895. március 15-én adománygyűjtésbe kezdett, amely 17 hónapon át tartott. Az adakozók száma 629 főt tett ki, közülük 32-en kétszer is hozzájárultak a költségekhez. A szobrot Kiss György és Gerendai Béla szobrászok készítették bronzból, és 1896. augusztus 20-án állították fel Bácskossuthfalva központjában, egy 2,5 méter magas márványoszlopra. A mellszobor 78 centiméter magas, és a „1848” felirat díszíti.
Azonban a szobor sorsa hamarosan megpecsételődött. 1918-ban, amikor a szerb hadsereg bevonult a településre, a katonák ledöntötték és megrongálták az alkotást. A falubeliek ezután rejtegetni kezdték a szobrot, azonban idővel nyoma veszett. Évtizedekkel később, 1984-ben, egy padlástakarítás során találtak rá újra a szoborra, amelyet 1985-ben a szabadkai Városi Múzeum restaurátorának adtak át.
A szobor visszatérése a közterekre csak a kilencvenes évek elején vált lehetővé, miután a háborús helyzet és a politikai feszültségek miatt hosszú ideig nem volt biztonságos kihelyezni. Végül 1994. március 20-án, Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján, ünnepélyes keretek között újra felállították a szobrot a falu központi parkjában.
A bácskossuthfalvi Kossuth-szobor története jól tükrözi a délvidéki magyarság küzdelmeit és kitartását, amely során nemcsak a múlt emlékeit, hanem saját identitásukat is megőrizték a történelem viharai közepette. Az alkotás ma is a szabadságharc hőseinek és a magyarság összefogásának emléke előtt tiszteleg, és a település közösségének egy fontos szimbóluma maradt.
Foto: Majláth Béla
