A párizsi olimpia most már kijelenthető, hogy a botrányokról szól, mintsem a sportról. Kezdődött a botrányos olimpiai megnyitóval, folytatódott azzal, hogy a Szajnában lévő szennyvíz mennyisége miatt volt olyan sportoló, aki miután kijött a vízből, kilencszer hányta el magát. Most folytatódik egy még botrányosabb eseménnyel.
Az olasz Angela Carini (biológiai nő) és az algériai Imane Helif (biológiai férfi) összecsapása a női ökölvívó torna 66 kilós súlycsoportjában éles vitát váltott ki a sportvilágban és mély megrökönyödést. Az olasz ökölvívó térdre rogyott és sírva fakadt a mérkőzés után, mondván, hogy ez igazságtalan. Ez az eset nem csak a sportpályán történt eseményeket, hanem a mögöttük húzódó mélyebb kérdéseket is felszínre hozza.
Érthetetlen az, hogy hogyan indulhatott el az idei olimpián, hiszen tavaly Imane Helifet a Nemzetközi Bokszszövetség (IBA) biológiailag férfinek minősítette, és emiatt kizárták a 2023-as bokszvilágbajnokságról. Azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szabályai alapján Helif részt vehetett a párizsi olimpián a női versenyben, csak azért mert a bokszoló álomvilágban és nőnek képzeli magát biológiailag is. Ez a döntés rendkívüli módon felháborította a sportolókat és a szurkolókat egyaránt, és felveti a kérdést: hogyan lehet így fair versenyt biztosítani a női sportolók számára?
Angela Carini nem tiltakozásképp adta fel a mérkőzést, hanem mert úgy érezte, nem tudja folytatni a küzdelmet. Végre kezdünk elérni egy olyan társadalmi szintet, ahol arra a férfira, aki nőt ver meg, mély szégyennel nézünk, sőt büntetjük. Azt el kellene fogadnunk, hogy bármilyen küzdősportban női kategóriában induljanak biológiai férfiak? Az olasz sportoló szavai mélyen megérintőek: „Még a harcosok is feladják néha. Amikor a csatát elveszítik, becsülettel a földbe szúrják a kardot. És én is ezt tettem.” Carini helyzete jól mutatja, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük azoknak a nőknek, akik egész életüket a sportnak szentelték.
A probléma gyökere az, hogy a biológiailag férfiak, akik a női kategóriában indulnak, jelentős fizikai előnnyel rendelkeznek. A magasabb tesztoszteronszint, a nagyobb izomtömeg és az erősebb csontozat mind olyan tényezők, amelyek igazságtalan versenyhelyzetet teremtenek. Az a döntés, hogy Helif indulhatott a női versenyben, nem csak Carinit, hanem az összes női sportolót érintette, akik hosszú éveken át keményen dolgoztak azért, hogy eljussanak az olimpiára.
Ez az eset rámutat arra, hogy a jelenlegi szabályozások komoly hiányosságokkal küzdenek. A NOB és az IBA közötti eltérő szabályozások következtében olyan helyzetek alakulnak ki, amelyekben a női sportolók karrierjét veszélyeztetik. A sportszervezeteknek sürgősen át kell gondolniuk és egységesíteniük kell szabályaikat, hogy biztosítsák a tisztességes versenyt minden sportoló számára.
A biológiailag férfiak női kategóriában való részvétele nem csak a versenyzők igazságérzetét sérti, hanem a női sport jövőjét is veszélyezteti. Ha nem születnek megfelelő szabályozások, akkor egyre több női sportoló érezheti úgy, hogy munkája és áldozatai hiábavalók voltak. Ez az eset figyelmeztetés mindannyiunk számára: ideje cselekedni, hogy megvédjük a női sport tisztaságát és jövőjét.
