1923 áprilisa volt, amikor egy alig 18 éves költő, József Attila, megírta a „Lázadó Krisztus” című versét. Az ifjú költő tehetsége már ekkor megmutatkozott, de kevesen sejtették, hogy ez a mű olyan drámai fordulatot hoz az életében, amely egész pályafutását meghatározza majd.
A Lázadó Krisztus és a botrány
József Attila verse 1923 októberében jelent meg a Kékmadár című irodalmi és művészeti szemlében, amely csak néhány hónapja indult. A vers tartalma azonban gyorsan a korabeli kultúrpolitika ütközőzónájába került. A „Lázadó Krisztus” erőteljesen kritizálta az egyházi és társadalmi berendezkedést, ami sokak számára gyomorkavaró blaszfémiának tűnt.
A vers részletei így szóltak:
„Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát…”
A konzervatív Kelet Népe folyóirat vehemensen támadta a verset 1923 novemberében, a „nyugatos szabadosság” ellen éles hangon felszólalva. A cikk szerzője szerint a vers stílusa „alkalmas a hánytatásra”, és egyértelműen Krisztus gyalázására törekedett.
A per és az ítélet
A konzervatív kritika nem maradt következmények nélkül. A hatóságok nyomozni kezdtek József Attila ügyében, és 1924 elején istengyalázás vádjával perbe fogták. A Délmagyarország 1924 júliusában számolt be a tárgyalásról, ahol József Attila védekezésében azt állította, hogy verse a földresújtott ember fohásza, nem pedig Krisztus gyalázása.
„A lázadó Krisztus alatt nem Krisztust értette, hanem a földresújtott embert, akihez most másik földresújtott ember beszél.”
Védője, dr. Vámbéry Rusztem, azzal érvelt, hogy a vers egy primitív munkásember fohásza Krisztushoz, és hogy a művészi szabadságot és az értő olvasást tiszteletben kell tartani. Azonban ezek az érvek önmagukban nem bizonyultak elegendőnek.
A bíróság példát akart statuálni, és József Attilát bűnösnek találta istengyalázás bűntettében, arra hivatkozva, hogy a költemény „keresztény olvasójának vallásos érzületét” sérti. Az ítélet drákói volt: nyolc hónap fogház és 200 ezer korona pénzbüntetés.
Az ügy utóélete és felmentés
Az ítélet országos sajtófigyelmet kapott, és gyorsan kialakult a közvélemény, hogy a büntetés túlzottan szigorú. József Attila természetesen fellebbezett, és a fogházbüntetést végül egy hónapra mérsékelték. Ügyvédje azonban ragaszkodott a teljes felmentéshez, amit 1925 márciusában sikerült elérnie. A Kúria végül elfogadta József Attila eredeti érveit, és teljes egészében megsemmisítette az elmarasztaló ítéletet.
Az utókor ítélete
József Attila ma már a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjaként ismert. A „Lázadó Krisztus” című versért kapott ítélet csak megerősítette helyét a történelemben, mint egy olyan költő, aki bátran szembeszállt a korabeli társadalmi és vallási konvenciókkal.
