1989. július 6-án hunyt el Kádár János, a modern kori magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja. Kádár, születési nevén Czermanik János József, a Fiumében született és a magyar politikai életbe Csermanek Jánosként került be. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban.
Pályafutása és politikai szerepe
Kádár János 1945 után vált a magyar politikai élet meghatározó szereplőjévé, és az 1956-os forradalmat követő megtorlások irányítójaként került hatalomra. Politikai karrierje során a szocialista elvekhez való hűséget és a reálpolitikát ötvözte, sikeresen lavírozva a szovjet vezetőség, a helyi érdekek és a nyugati világ elvárásai között.
Kádár nevéhez fűződik a „puha diktatúra” kialakítása, melyet gulyáskommunizmusként is emlegetnek. Az 1956-os forradalom leverése után hivatali idejének első felét jelentős gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedése jellemezte, különösen az új gazdasági mechanizmus reformjainak köszönhetően. Ugyanakkor a fellendülést stagnálás és recesszió követte, ami miatt a korszak megítélése ellentmondásos.
Megítélése
Kádár politikája és személye máig viták tárgya mind a laikusok, mind a történészek között. Egyesek diktátorként tekintenek rá, míg mások úgy vélik, hogy politikai pályája nem meríti ki a diktátor fogalmát. A rendszerváltáshoz közeledve Kádár már nem vett részt aktívan a politikában, 1988-ban felmentették pártfőtitkári tisztségéből.
Halála
Kádár János 1989-ben, éppen azon a napon hunyt el, amikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre és társai rehabilitációját. Halála szimbolikus jelentőséggel bírt, és az ő nevéhez fűződő korszak máig meghatározó a magyar történelemben.
