Ha valami szépen ragyog, csillog-villog, szokás azt mondani, hogy úgy fénylik, mint a Salamon töke. Ki is ez a Salamon és mitől fénylik az ő töke? Kifényesítettük, utánajártunk.
Akár Shakespeare is drámát írhatott volna ebből
A közismert szólás a középkorból származik, a trónviszályok és háborúk idejéből. Árpád-házi Salamon király – I. András és Anasztázia kijevi hercegnő gyermeke – unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval – I. András testvérének, Bélának fiaival – hadakozott a trónért.
A shakespeare-i királydrámákat idéző trónviszály során nem bírtak egymással, hol egyikük, hol másikuk kerekedett felül.
Aztán 1074. március 14-én a mogyoródi csatában Géza és László, valamint a segítségükre siető Ottó morva herceg seregeikkel döntő győzelmet arattak Salamon felett, magukhoz ragadva a hatalmat. Salamon a vesztes csatából visszavonulva Moson és Pozsony környékén tartotta magát.
Töklámpásokkal világították ki a királyi fogoly börtönét
Hogy rendezzék az anarchikussá váló helyzetet, 1076-ban tárgyalni kezdtek, azonban ez a folyamat Géza halálával megszakadt.
Végül hosszas alkudozás után Salamon királyi ellátásért cserébe, 1081-ben lemondott a trónról.
Ennek ellenére László 1082-ben összeesküvés vádjával lefogatta, és a visegrádi vártoronyba záratta Salamont. Az ajtókat és ablakokat befalazták, László parancsára pedig éjszakánként az őrök töklámpásokkal világították ki a tornyot, hogy okulásként mindenki messziről lássa, kit is tartanak ott fogva.
Hát innen, a 11. század végi királyviszályok korából származik az a máig élő mondásunk, hogy úgy fénylik valami, mint a királyi fogoly, Salamon börtönét megvilágító töklámpások.
Mivel Salamon, a hetedik Árpád-házi királyunk 1053 és 1087 közt élt, a visegrádi vár tornyát pedig a tatárjárás után építették, valószínű, hogy egy ettől feljebb elhelyezkedő egykori római kori toronyban raboskodhatott.
Hosszú az út Visegrádtól Bizáncon át Puláig
László 1083-ban az első magyar szentté avatási processzus idején kénytelen volt szabadon engedni Salamont,
mivel az országban nagy volt a felháborodás, amiért börtönbe vetette testvérét annak ellenére, hogy ő a megegyezésüket betartva átadta neki a koronát.
Salamon a kiszabadulása után a besenyőkhöz fordult segítségért, és velük együtt tört László hatalma ellen megpróbálva visszaszerezni a trónt, azonban a lovagkirály leverte őket.
Ezután Bizánc ellen indítottak rablóhadjáratot, de ott sem jártak sikerrel.
A bizánciakkal vívott csatában eltűnt és halottnak vélt bukott király azonban nem sokkal a vesztes csata után a Horvát Királyság területén, az Isztriai-félszigeten fekvő Pólában (ma Pula) bukkant fel.
Szentéletű remeteként végezte az egykori koronás pártütő
A bizánciakkal vívott csata után Salamon teljesen megváltozott és nem királyi vérként, hanem remeteként élt szegénységben, vezekelve, imádsággal töltve az idejét. Ott is halt meg, isztriai remetesége színhelyén, a mai horvátországi Pulában.
A jámbor remetét a környékbeliek már életében valóságos szentként tisztelték, a halála után boldoggá avatott Salamon földi maradványait pedig a pulai Mária Mennybemenetele katedrális főoltára alatt földelték el. Évszázadok óta mind a mai napig itt nyugszanak hányatott sorsú királyunk csontjai, más szentéletű keresztények földi maradványaival együtt.
Az Adriai-tenger partján fekvő népszerű horvát turistaparadicsomban, a nagy múltú Pulában minden év szeptember 28-án emlékeznek meg boldog Salamonról, az egykori Árpád-házi magyar királyról és szentéletű remetéről.
