1991. június 25-én a horvát és a szlovén parlament egyidejűleg elfogadta a két tagköztársaság szuverenitásáról és függetlenségéről szóló nyilatkozatot. A döntés mérföldkőnek bizonyult a délszláv térség történetében: ezzel kezdetét vette a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása, amelyet az elkövetkező években fegyveres konfliktusok és háborúk kísértek.
Az önállósodási törekvések már az 1980-as évek végén megerősödtek Szlovéniában és Horvátországban. Az első többpárti választásokat követően mindkét köztársaság olyan vezetést választott, amely a demokratikus átalakulás mellett a nagyobb állami önállóságot is célul tűzte ki. Horvátországban az 1990-es választásokon Franjo Tudjman és a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) került hatalomra, míg Szlovéniában Milan Kučan vezetésével alakult ki az új politikai irányvonal – számolt be róla az MTI.
Horvátország 1990-ben több olyan intézkedést fogadott el, amely az állami szuverenitás erősítését szolgálta. A zágrábi parlament eltörölte az ország nevéből a „szocialista” jelzőt, visszaállította a történelmi címert, majd decemberben új alkotmányt fogadott el, amely kimondta a köztársaság szuverenitását és a Jugoszláviából való kiválás jogát. Az 1991. májusi népszavazáson a résztvevők döntő többsége támogatta a függetlenséget.
A horvát és a szlovén vezetés a folyamat során szorosan együttműködött. A két ország elnöke, Franjo Tudjman és Milan Kučan több alkalommal egyeztetett, végül 1991. június 25-én mindkét parlament elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot.
A jugoszláv szövetségi vezetés elutasította a döntést, és érvénytelennek nyilvánította azt. Két nappal később Szlovéniában fegyveres összecsapások törtek ki a szlovén területvédelmi erők és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) között. Az úgynevezett tíznapos háború július elején ért véget, és 62 halálos áldozatot követelt. Az Európai Közösség közvetítésével létrejött brijuni megállapodás nyomán a szövetségi hadsereg később kivonult Szlovéniából.
Horvátországban azonban jóval súlyosabb konfliktus bontakozott ki. Az ország jelentős szerb kisebbséggel rendelkezett, és már 1991 nyarán fegyveres összecsapások kezdődtek a horvát erők, a JNA és a szerb félkatonai alakulatok között. A harcok őszre teljes körű háborúvá szélesedtek, amelynek legismertebb ütközetei Vukovár, Eszék, Vinkovci és Dubrovnik térségében zajlottak.
A horvátországi háború 1995-ig tartott. A konfliktus során mintegy 20 ezer ember vesztette életét, és az ország területének jelentős része ideiglenesen szerb ellenőrzés alá került. Fordulatot az 1995-ben végrehajtott Villám és Vihar hadművelet hozott, amelyek során a horvát erők visszafoglalták a Krajinai Szerb Köztársaság által ellenőrzött területek nagy részét.
A délszláv háborúk lezárásához vezető folyamat egyik legfontosabb állomása az 1995 novemberében megkötött daytoni megállapodás volt, amelyet decemberben békeszerződés követett. A még vitatott területek reintegrációja Horvátországba 1998-ra fejeződött be.
Horvátország és Szlovénia függetlenségét a nemzetközi közösség 1992 elején kezdte elismerni, majd ugyanazon év májusában mindkét ország az ENSZ tagjává vált. A két állam ezt követően eltérő fejlődési pályát járt be: Szlovénia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, míg Horvátország 2013-ban vált az EU tagjává.
Címlapkép: Antoine GYORI / Sygma / Getty Images
